Nevelésügyi Szemle 1940., 4. évf., 9-10. szám (november-december)

A most visszatért erdélyi országrész magyarjaival együtt a megnagyobbodott hazában immár három különféle közelmulti tapasztalatot kell egybehangolnunk. Mert lényegében erről van szó: az elmúlt két évtizedben háromféle történelmi sors alakította a felnövekedő magyar nemzedékeket és hatott szükségképpen a sodrába került régi nagymagyarországi korosztályokra is. Nem másfajta magyarság, de talán még csak nem is más szellemű nemzetrész tért vissza az összeomlott államkeretekből, csak éppen a kisebbségi élet sok komoly tapasztalata és súlyos élménye megváltoztatta magatartásukat, új életformát alakított ki bennük s ezért a nagy nemzeti sorskérdésekre gyakran máskép mozdulnak meg, máskép fogalmazzák meg a tennivalót. Az egybehangolásnak úgy kell történnie, hogy a háromféle tapasztalatból leszűrjük a legértékesebb tanulságokat s gyümölcsöztetjük az egyetemes magyarság jövő fejlődésére. Persze ehhez ismernünk kell a visszatértek élményvilágát és lelki alkatát. Kezdjük a felvidékiekkel. Az első kérdés, vájjon lehet-e és szabad-e általánosítanunk ? Van-e egységes felvidéki lélekalkat, vagy hogy-a divatossá vált s aztán elkoptatott fogalommal éljünk: . van-e egységes felvidéki szellem ? Azzal eleve tisztában kell lennünk, hogy valamely nemzetrész lelkét csak szellemi megnyilatkozásaiban ragadhatjuk meg, költők, művészek, gondolkozók, szellemi emberek írásaiból s ezek nem feltétlenül a meglevő állapotot tükrözik; gyakran csak az irányt, a törekvést, a célkitűzést jelölik meg. Hibázott tehát az, aki könyvekből alakított ki magának véleményt a felvidéki szellemről s azután a mindennapi valóságban kutatta maradéktalan jelenlétét. A húszéves kisebbségi' tapasztalat lassan bizonyos határozott életformát alakított ki, a rendkívüli sorsnak legmegfelelőbb magatartást tette kívánatossá, ez azonban még nem jelenti, hogy a mindinkább tudatosodó küldetésérzet már egyetemesen át is hatotta a felvidéki magyar társadalmat. S mégis a talán csak kevesekben kikristályosodott felvidéki hivatástudat az elmúlt húsz év élményvilágának veleje, benne sűrűsödik össze a felvidéki szellemiség, a felvidéki lélekalkat. Ha ezt meg akarjuk ragadni, fejlődésében kell nyomon kísérnünk. Mert az elmúlt két évtizedben voltak időszakok, amelyekben eltérően alakult a kisebbségi sorsba jutott magyarság magatartása. Minden merészebb általánosítás nélkül három fejlődési fokot különböztethetünk meg...