Nevelésügyi Szemle 1939., 3. évf., 7-8. szám (szeptember-október)

Az utolsó évtizedekben sokat hallottunk nemzeti öncélúságról és még többet történeti átértékelésekről. Egyik fogalom sem új, mert hiszen a nemzeti öncélúság gondolata már a napóleoni harcok alatt született meg s a 18-ik század végén s a 19-ik század .első felében lefolyt társadalmi harcokat éppen a történelmi átértékelés indította el. És hogy a mi viszonyaink közt maradjunk, nem a magyar öncélúság ösztönözte-e Felsőbüki Nagy Pált, mikor a magyar nyelv jogaiért harcolt, vagy Széchenyi Istvánt, mikor 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémiát megalapította ? S a történeti átértékelést nem Széchenyi indította-e meg Hitel-évei s Kossuth politikai, Eötvös kulturális programmja nem ennek a történeti átértékelésnek jegyében alakultak-e ki? Világpolitikai viszonylatok felboríthatták a reformkor nagyjainak némely alkotásait, de ez alkotóiknak sem nemzeti, sem erkölcsi értéküket nem csökkenti. Ha a politika igazán a jelen története akar lenni, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a reformkor nagyjai egy szabad országnak adtak programmot és a kiegyezés létrehozói egy letiport országnak adták vissza a viszonylagos szabadságot. A kiegyezés korszakában nem lehetett teljesen átmenteni a 48-as elgondolásokat. Ez azonban nem a reformkor azon egyénein múlott, akik megérték és megcsinálták a kiegyezést és nemcsak a liberalizmus vezéremberein, akik a kiegyezés után vezették az országot; távol áll tőlünk a szándék, hogy mentegessük hibáikat, de. éppen a.: jövő érdekében óvakodjunk attól, hogy. tagadjuk erényeiket. Hiba volt, hogy nem csinálták meg a földreformot és hogy nem oldották meg a nemzetiségi kérdést. De hogy az ipari, kereskedelmi, kulturális élet jelentékenyen fellendült, némileg még világviszonylatban is, azt .semmiképen sem lehet a liberalizmus korától elvitatni. Erényeik azonban nem egyensúlyozták mulasztásaikat. A laissez fairé elve az egész világpolitikában meggyengült, nálunk sem maradhatott érvényben. S nálunk annál inkább anarchiába kellett árnyalnia ezen elv érvényesülésének, mert éppen a földreform elmulasztása miatt nem volt meg a középosztály természetes utánpótlása és felfrissülése. Ám ha a szabad verseny korlátozása anarchiát okoz a termelésben, nem okozhat-e még nagyobb anarchiát az egyéni szabadság korlátlan megszüntetése ? Auream quisquis mediocritatem diligit s habár eszünkbe sem jut, hogy a múltát minden elavultságával visszahozzuk, de annál nagyobb az ösztönzésünk arra, hogy a letűnt kor nagyjaival szembenézzünk s ha elődeink rosszul értették őket, mi jobban értsük meg, mert az igazi átértékelés a — teljesebb megértés...