Nevelésügyi Szemle 1938., 2. évf., 1. szám (január)

A középiskola arra törekszik, hogy a tanulók testi és lelki életét a lehető legharmónikusabban kifejlessze, értelmi és erkölcsi erőiket minél jobban kibontakoztassa. Ezen nevelési tevékenységével a tanulók egyéni értékét emeli, életlehetőségét előmozdítja és alkalmassá teszi őket arra, hogy a közösség szolgálatára egyénileg hasznosan felkészüljenek. Hogy ez a szolgálat valóban bekövetkezzék, s úgy valósuljon meg, hogy a felnőtt egyén minden tőle telhetőt odaadjon, amire a közönségnek szüksége van anélkül, hogy egyéni értelmi és erkölcsi erői meg ne semmisüljenek, hogy egyénisége el ne vesszen, erre a tanulókat külön is rá kell nevelnünk. A nevelésnek ezt az ágát szociális nevelésnek mondjuk. Minden iskola folytatja a család szociális nevelését. Egyik, sem vonhatja ki magát ezen feladat alól, mert mindegyiknek az a célja, hogy tanulóit úgy nevelje, hogy a magyar társadalomban nekik jutó helyet teljes vértezettel és kellő komolysággal betölthessék. Fokozottan áll ez a követelmény a középiskolára. Tanítványainak fokozottabb mértékben akar nyújtani erkölcsi tartalmat, magasabb műveltséget és szélesebb látókört. Ebben a követelményben van a kötelességteljesítésnek és az áldozatvállalásnak a magasabb foka is azzal a magyar társadalommal szemben, amelynek a vezetésében a középiskolát végzett egyének később részt akarnak venni. Az egyén és a társadalom egymásra vannak utalva.2 Az egymásrautaltság az egyéntől megköveteli, hogy működésében az egyéni érdekeken felülemelkedjék, azokat a társadalom érdekeivel összeegyeztesse, sőt adott alkalommal érte áldozatot is tudjon hozni. Viszont a társadalom nem követelhet többet az egyéntől, mint amennyit az a legjobb akarattal nyújtani tud és mindenkitől igazságos alapon annyit és olyat kívánhat, amennyi tőle jogosan elvárható. E szerint e téren a nevelésnek két feladata van. Az egyik az egyén megnevelése, a másik a társadalomra való hatás. A tanuló értelmét arra neveljük, hogy a magyar társadalom szerkezetét megértse, a saját helyét a társadalom keretén belül világosan lássa, s felfogja azt, hogy mik a társadalom érdekei, mik az.ő érdekei, s milyen módon lehet azt elérni, hogy a társadalom érdekeit magáévá téve ne lásson a kettő között különbséget. Érzülete olyan legyen, hogy a magyar társadalmat hibáival együtt is szeresse, s állandóan arra törekedjék, hogy a hibákat a saját hatáskörében eltüntesse. Cselekvésében olyan legyen, hogy a saját javának a keresésében ne sértse meg sem az erkölcsi, sem a társadalmi igazságot. A középiskola közvetve hat a társadalomra. A szülők révén és mindennemű nyilvános működésével hat arra a társadalomra is, amely őt működése idején körülveszi, vagyis a jelen társadalmára. Tanulói a jövő társadalmának lesznek a cselekvő tagjai, sokan vezetői. Elsőrendű fontosságú tehát, hogy tanulóit arra nevelje, hogy a jövőben olyan társadalmat alkossanak, amely az igazság elvén alapszik. Meg kell értetnie velük, mik az igazságos társadalomnak a föltételei. Rá kell őket nevelnie, hogy olyan társadalmat akarjanak, amelyben szívesen dolgozik majd minden magyar ember, amelyhez ragaszkodik s amely elég erős lesz ahhoz, hogy tagjait részint méltányos érdekeik elérésében támogatja, részint a nemzet iránt való áldozatkészsége ráveszi. A tanulók nevelésének a célja ebben a gondolatkörben a szociális életszemlélet kialakítása. Ezt eléri a középiskola, ha értelmi, érzelmi és akarati világukat ebben az irányban kiműveli. Az oktatás és a nevelés itt sem választható el egymástól, hanem egyik a másikat támogatja, kiegészíti, sőt a legtöbb esetben teljesen áthatja. Egyik alapvető követelmény a társadalmi életnek és erőinek az ismerete. A társadalomban értékek hatnak. Ilyen értékek: a vallás, erkölcs, tudomány, művészet, politika, gazdasági erők stb. Ezek az értékek valóságos erőt jelentenek. Ez az erő hat az emberekre, mozgatja őket s különféle megbecsülésre készteti. Egyik ember az egyiket értékeli többre, másik a másikat. Egyik jobban felel meg az ember önző céljainak, a másik kevésbbé. A tanulónak mindegyiket meg kell ismernie, hogy hatásukat mérlegelni tudja. Jó kell ismernie a gazdasági kérdést, mert itt talál kielégülést a legtöbb önző érdek s ennek a helytelen szolgálata támasztja a legtöbb zavart a társadalomban. Ha a tanuló a társadalom szerkezetét megismeri, jobban tud benne eligazodni, míg a történeti fejlődés menetének az ismerete megismerteti vele a szükségszerű és az emberi közreműködéstől függő társadalmi jelenségeket. A szükségszerű jelenségek megnyugtatólag hatnak, mert nem függvényei az emberi akaratnak. Az emberi akarattól függő társadalmi jelenségeket pedig módjában van megváltoztatni az igazságosság szellemében.