Nevelésügyi Szemle 1940., 4. évf., 5-6. szám (május-június)

Ez év május 6-án volt négyszáz éve, hogy az angol partokkal szembeni Brüggeben örök álomra hunyta szemét Vives Lajos. Származását tekintve spanyol. Valenciában született a XV. század végén, az Újvilág felfedezésének esztendejében. Magasabb tanulmányait szülővárosában kezdette, amelynek főiskoláját éppen akkortájt, tehát a mórok kiűzése után szervezte újjá VI. Sándor pápa és Katolikus Ferdinánd. Ez utóbbi mozzanatot fontos megjegyeznünk. Ennek köszönhető ugyanis, hogy a keletspanyolországi egyetemen a középkori- skolasztikus eljárás mellett az új idők, nevezetesen a renaissance eszméi is fel-felcsillantak. Tanulmányainak következő állomása Párizs. Életrajzírói egyöntetűen megjegyzik, hogy a nyugati művelődés nagy szellemi gócpontja abban az időben szívósan ragaszkodott a régi tanításmódhoz. A tanulmányok középpontja még mindig a középkori, tehát nem klasszikus latinsággal előadott arisztoteleszi logika volt. Vivest ez valahogy nem elégíthette ki. Legalább is erre enged következtetni tanárának, Dullardusnak figyelmeztetése : quanto eris melior grammaticus, tanto peior dialecticus ét theologus. Még alig húsz éves, amikor a párizsi egyetemnek búcsút mond. Az előző, akkoriban helyét átadó kor fia tanulmányai befejeztével mindig egy-egy közösségben találja meg érvényesülését. A középkor embere elsősorban, mint valami kollektivum tagja jelenik meg előttünk. Valamiféle közösségen át fejti ki tevékenységét. A XV. sz. az egyéniség érvényesülésének kezdetét jelenti. A renaissance ember másnak érzi magát, mint elődje. Önmagára eszmél. A nevét akarja megörökíteni, rá akarja ütni környezetére lelkének bélyegét. Ebből a szemszögből kell néznünk Vives további pályáját is. Szűkebb hazája, Spanyolország mecénásokban akkor még szegény. Ellenben számos jómódú honfitársa él Németalföldön. Náluk kopogtat s így talál otthont először a Valdaura, utóbb a felső réteghez tartozó de Cray családnál, majd később Vili. Henrik angol királynál s ennek felesége, Katalintól való elválása után ismét németalföldi barátainál. Közben rövidebb időn át tanít a párizsi és oxfordi egyetemen és louvaini Gimnasium Liliumban. Az előkelő társaságokban ismerkedett meg kora legkiválóbb' szellemi képviselőivel, közöttük Eras-mussal és a nagy angol utópistával, Mórás Tamással. Életfolyása sohasem volt gondoktól mentes. Még az angol királyi udvarban töltött éveiről is kesernyésen emlékszik meg. Sokféle.dologgal van elfoglalva, ahogy Vives J. Lajos válogatott neveléstudományi művei. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Péter János, Torgul Sacuesc — Kézdivásárhely.