Nemzeti Nőnevelés 1905. 26. évf., 9. füzet (november)

Az Erdélyi Múzeum látogatói Kolozsváron meglepetéssel vehetik észre, hogy a Délkeleti felföldnek kulturhistóriailag legjelentékenyebb s a külföldön is legtöbbször emlegetett prsehis-toriai collectióját egy gyönge nő fáradozásainak köszönhetjük. Még fokozottabb és jogosultabb leend azonban az érdeklődők meglepetése, ha alkalmat vesznek az illető gyűjtő nő irodalmi hagyatékának, százakra menő néprajzi összehasonlító rajzainak betekintésére is s így megtudhatják, hogy e tanuságos gyűjtemény megteremtője: Torma Zsófia, nem szorítkozott csupán a gyűjtés eme magában is értékes munkájára; hanem tudományos segédforrásoktól elszigetelt távol vidéki otthonában, minden főiskolai előképzettség nélkül egy negyedszázadon át olyan mélyreható irodalmi tanulmányokat is képes volt végezni, melyek a külföld elsőrangrí szaktekintélyeinek becsülését biztosíták; idehaza pedig a kolozsvári tudományegyetem díszdoktori oklevelét szerzék meg számára. Ez a magasfokú kitüntetés a női tudósokban bővelkedő művelt népeknél is ritkaságszámba megy, hát még nálunk, hol alig pár év előtt nyíltak 'meg az alma mater kapui a magasabb kiképzést áhítozó nők előtt s csak újabban kezdnek sokasodni azok a lelkes hölgyek, akik ifjúságuk rózsás korszakát a tudományok komor csarnokaiban nagy lelki, sőt fizikai megpróbáltatásokba kerülő nehéz stúdiumokra szentelve, önfeláldozásuk kárpótlását a doctori grádics elnyerésében keresik, mind szembetűnőbb bizonyítékául szolgálván annak a még mindig sok kétellyel találkozó tan igazságának, hogy a gyöngébb nem a családi tűzhelynél természetszerűleg reáváró nemes feladatok betöltése mellett is képes az önálló buvárlatoknak ama sphaeráiba felküzdeni magát, melyekre azelőtt kizárólagos jogosultságot a «teremtés urakéntv tetszelgő férfi nem formált.