Nemzeti Nőnevelés 1904. 25. évf., 9. füzet (november)

Az emberi lélek gazdag világának legszebb megnyilatkozása a kegyelet, mely megőrzi a múltak szent és nagy emlékeit, oltárt emel azoknak szívünkben, melyben fellobog a kegyelet napjain a szent tűz : az örökszeretet, az örökimádás jelében. A kegyelet hozott össze bennünket is a mai napon, hogy arra a megdicsőült alakra irányítsuk gondolatainkat, akit nemzetünk védőszellemévé avatott és intézetünk pátrónájának választott hálás szeretetünk. A mai emlékünnepet a kegyeletnek fokozottabb kifejezésével ünnepeljük e falak közt, mert Nagy Királynénk művészi mellszobrával díszítettük fel intézetünket. A fehér márványba vésett bűbájos vonások nap-nap után szemeink elé varázsolják az eltűnt valóságot, azt a legendaszerű tündéralakot, kinek az élete a szeretetnek és szenvedéseknek láncolatában megtisztulva, felmagasztosulva él emlékünkben és kinek megdicsőült alakját szentté avatta hálás kegyeletünk. Legyen e márványszobor szeretetünk oltára, mely elé soha se lépjünk, még napi munkáink közepette sem, a mély meghatottság ihlete nélkül. Nagy Királynénk kultuszával szívetekben lépjetek ki majdan az élet küzdőterére és az ő képében alkossátok meg lelketekben a legnemesebb női ideált. Az intézet falai között elhangzott Erzsébet-napi beszédekből sok megható fenséges mozzanatot hallottatok, sok édes képet alkottatok az ő életéből, kedves növendékek. Hiszen nincsen az Ö életének egyetlen mozzanata sem, amelyek költők, írók és művészek fel nem használtak volna, hogy minél magasztosabb, minél felejthetetlenebb emléket alkossanak róla a költészet és művészet örökéletii műveiben. És mégis, amit már annyiszor hallottunk, annyiszor olvastunk, az mindig kedvesebb, mindig vonzóbb lesz szívünknek, mert az idő növekvő távolában mindig eszményibb alakban látjuk felséges lényét, míg majdan tündérregéket sző róla a jövő nemzedékek hálás szeretete. Nagyapák mesélik majd unokáiknak: hogy volt egyszer egy magyar királyné, ki égi fényben szállt le aggódó nemzetéhez, megvigasztalta, felszabadította a rabság bilincseiből. Angyali ajaka imát rebegett a népek istenéhez, hogy áldja meg, tartsa meg az Ö magyar nemzetét.