Nemzeti Nőnevelés 1880. 1. évf., 11. füzet (november)

Ha iskoláink bútorzatát összehasonlítjuk a kávéházak, színházak avagy csak a családok lakószobáinak felszerelésével, lehetetlen, hogy azonnal föl ne tűnjék előttünk iskoláink szegényes, ízléstelen volta. Mily sajátságos! A régi, müveit népek a legszebb helyeket szemelték ki az ifjúság szellemi fejlesztésének színhelyeiül, — a mai művelt világ a legszegényesebben rendezi be a szellem templomait. — Mit hozhatunk fel e fonák helyzet mentése czéljából ? Talán az iskolák egyszerű felszerelése által egyszerűséghez akarjuk szoktatni a növendékeket, avagy tán a szigorú figyelem elősegítése lebeg szemeink előtt? Bizony sem az egyik, sem a másik mentség nem állja ki a próbát. Voltaképen úgy áll a dolog, hogy nem akarunk az iskolákra sokat költeni. Hiszen így is borzasztó sokba kerül az iskolaügy; majdnem annyit költenek a városi hatóságok az iskolákra, mint a kövezetre avagy a világításra s az államnak is majdnem annyijába kerül a népnevelés, mint a csákók a hadseregben. — Hogyan is kívánható az, hogy többet költsünk a szellemi felvilágosodásra, mint az utczák kivilágosítására s többet szánjunk a műveltségben való előmenetelre, mint a könnyű és kényelmes közlekedésre s ki látta azt, hogy az állam nagyobb gondot fordítson arra, a mi a fejben úgy is megvan, mint arra, a mit a fejre kell illeszteni ? — Ne folytassuk — messze találnánk jutni, hanem mondjuk ki folytatás nélkül, hogy az iskolák berendezésére ezentúl nagyobb gondot kell fordítanunk, mint eddigelé. Ha nem is változtatjuk iskoláinkat fényes, a szellemre nevelőleg ható templomokká, — ez még jobb időkre maradhat; de annyit meg kell tennünk, a mennyit a növendékek testi épsége megkövetel, t. i. czélszerű bútorokkal, olyanokkal kell iskoláinkat felszerelnünk, a melyek nem támadják meg a növendékek egészségét. Ma még széles e hazában alig-alig akadunk néhány oly iskolára, a melyekben az iskolai bútorok a testi nevelés követelményének teljesen megfelelnek. Bár mit tegyen is a tanító, bárminő jó legyen is különben az iskola, ily körülmények közt helyes eredményhez nem juthat; mert míg a szellemet nevelné, tönkre teszi a testet az iskola czélszerűtlen bútorzata. Czélszerű, a testi nevelés követelményeinek megfelelő bútorokat kell iskoláinkba állítani, ez a második elengedhetlen kívánságunk ! De hát csakugyan van-e az iskolabútoroknak a testi neve-lésre befolyásuk? Nem vak lárma-e az egész dolog, nem csupa haszontalan fontoskodás-e ez az egész iskolai bútorzat kérdése? Vizsgáljuk meg. Menjünk be az iskolákba és nézzük meg, hogyan ülnek ott a növendékek az iskolai padokban! Kényelmesen? Korántsem. Egyik másik a magas padról lógatja lábait; de csakhamar vérkeringési zavar áll be a levegőben lógó lábszárakban; a gyermekek érzik ennek kellemetlenségét — s mit tesznek ? vagy elkezdik lábaikat lóbálni vagy lecsúsznak a pad szélére, hogy lábaikat a földre, vagy a padlóra értethessék, ámde így sem maradhatnak sokáig nyugton, mivel új meg új vérkeringési zavarok állanak elő, melyek arra késztik őket, hogy ülöhelyzetükön változtassanak.