Nemzeti Nőnevelés 1906. 27. évf., 5. füzet (május)

Politikai életünk zord egének kiderülése gróf Apponyi Albert, közoktatási miniszterrel ajándékozta meg a magyar nemzeti kultúrát. Nem kell őt olvasóinknak bemutatnunk: fejjel magaslott ő ki szellemi tekintetben is kortársai közül mindenkor, s a nemzet régóta csodálattal és szeretettel függeszti tekintetét reá, mint az idealizmus és a nemzeti eszme fenkölt lelkű apostolára. Azok az eszmények, melyeket Apponyi Albert a magyar nemzet míveltté, erőssé és naggyá tételéről, hosszú közéleti pályáján keresztül hűséges gonddal ápolgatott, a nemzet legjobbjait minden időben lelkesítették ; azért annak a hírét, hogy Apponyi Albert lett a közoktatásügyi kormány vezére: a közelmúltnál szerencsésebb időkben is osztatlan örömmel fogadta volna a magyar nemzet. Csak természetes tehát, hogy ma, midőn Apponyi kormányra jutása attól a lidércnyomástól való megszabadulást is jelentette, melytől a magyar nemzeti kultúra összeroppanását kellett féltenünk : az öröm a szivekben a lelkesedés lobogó lángjává fokozódott. Fényes bizonyság erre az a buzgóság, mellyel mindenki siet hódolatát, örömét, reményeit — és óhajtásait kifejezni a szíve szerint való miniszter előtt, s bizonyság rá az a nem mindennapi tény is, hogy a tisztelgők ajkát nem csupán a hivatalos kötelesség, hanem a túláradó érzelem is szólásra készti. Gondos figyelemmel olvastuk a miniszter szavait, melyekkel az egyes tisztelgő küldöttségek nyilatkozatait viszonozta, és megalkottuk ebbő], mint tükörből annak a miniszternek képét, kitől a nemzet ma kulturális haladásának irányítását osztatlan bizalommal várja. Bízunk benne, hogy ez a kép hű és igaz, hisz vonásról vonásra megegyezik azzal, mely Apponyi életéből, közéleti pályájából és irodalmi munkásságából tükrözik felénk.