Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 5. füzet (május)

Ragyogó örömünnepet ül a királyi család s vele együtt ünnepel a magyar nemzet. A legszebb remények kék ege borúi az ifjú, királyi mátkapár fölé, a boldogság verőfényes napja süt le reájuk s az örömök virágzáport hintenek rájok elé és lépteik nyomába. De a csillogó, zajos ünnepek mámora elröppen, a mint a tova illanó felhő árnyéka átsuhan a víz tükre fölött. Az emlékezet e napokat még a késő jövendőben is örvendezve fogja felkeresni, de azokat, a kik öt ide követik, nem jutalmazhatja majdan mással, mint a multba merült érzelmek édes igézetével; «az egykori fényt, az egykori zajt» nem támaszthatja föl. A mit ölébe fogadott a múlt, meg is tartja azt; sok út vezet az ö birodalmába, kifelé egy sem. De azért a múlt nem temető, nem csupán holt emlékek, drága hamvak, becses ereklyék kegyeletes befogadója. A por az porrá lesz; az érzések hevülete is elszáll, mint a virág illata; a fájdalom, a kétségbeesés feljajdulása s az öröm kitörő ujjongása elnémúl egyaránt. Csak egy van a mi megmarad: a tett, — s a jótett örök időkön érezteti áldást-osztó hatását. Minél mélyebbre ereszti a múltba gyökerét a jótett, sudár törzse annál magasabbra emelkedik s lombsátorának árnyékában pihen s gyümölcsét élvezi a jelen nemzedék és a jövendő nemzedékek. Ragyogó öröm ünnepet ül a királyi család s vele együtt ünnepel a magyar nemzet. Ma ünnep — holnap emlék; de nem holt emlék. Ünnepeljünk ne csak fölhevült érzéssel és örömriadással, mert annak mámora elszáll; hanem ünnepeljünk tettel, mivelhogy a tett él és gyümölcsöz. A felséges királyi apa maga adott rá példát, hogy miképen ünnepeljük meg e napot az ö szive, a mi szivünk szerint. E hó 5-én kelt legmagasabb parancsában a hernalsi és soproni katonatiszti leánynevelö-intézetekben tíz ingyen helyet alapított, melyek örök időkre a «Rudolf- és Stefánia alapítványi helyek» nevét fogják viselni. íme az ünnepek élő emlékjele a tett, melynek gyümölcseit a késő utódok is hálás szívvel, kegyeletes megemlékezéssel fogják élvezni, áldani. Mit tett a nemzet s mit kell tennie ? — Ha az ünnepek örömeiben egyet érez királyával, nem volna-e szégyen meg nem értenie, nem követnie a.felséges példát a tettek mezején! Nemzeti nőnevelésünk ügye elég árva s elhagyatott; az elmúlt idők sok mulasztást hagytak örökbe, tömérdek kötelességet róttak reánk e téren is. A közjótékonyság nagy területeket talál itt parlagon; pedig az a mag, a mely ebbe a talajba hull, gazdag termést igér. Értsük meg a király példáját.