Nemzeti Nőnevelés 1882. 3. évf., 2. füzet (február)

Kezdettől fogva azt a nézetet váltottuk és hirdettük folyóiratunkban, hogy az iskola, különösen a népiskola, mindaddig nem oldhatja meg föladatát teljesen, a míg csupán csak a kisdedek oktatására és nevelésére szorítkozik és a felnőtteket figyelmen kívül hagyja. Az iskolát, ha így elszigeteljük, megfosztjuk egyszersmind hatásának legfoganatosabb részétől, áldásának legszebb gyümölcseitől. Az iskola az élet valódi, praktikus nevelőintézetévé csak úgy válhatik, ha a kebeléből kibocsájtott növendékre tovább is kiterjeszti ápoló, gondozó karjait, ha körébe vonja a felnőtteket is s le bírja kötni az egész társadalom érdeklődését és tevékeny részvételét. Az a mit mondottunk, áll a fiú- és leányiskolákra egyiránt; de azt hiszszük, hogy az utóbbiakra mégis nagyobb mértékben, mint az elöld) említettekre. A fiuk jelentékeny része az elemi osztályok végzése után magasabb fokú iskolákba lép át; gimnázium, reáliskola, polgáriskola, ipariskolák és más egyéb intézetek fogadják be őket. A fenmaradt rész jövendő élethivatásának alapmegvetése után lát, iparos- vagy gazdapályára lép és gyakorlatilag sajátítja el amaz ismereteket és ügyességeket, melyekre az életben szüksége lesz. Minél többet visznek magukkal az iskolából az életbe, annál nagyobb szerencse rájuk nézve és kívánatos, hogy az iskolával még ezentúl is minél szorosabb összeköttetésben maradjanak : de utóvégre is az élet tárva-nyitva előttük s az élet küzdelmei megtanítják sokra — arra is, hogy, ha boldogulni akarnak, maguk erején pótolják azt, a mit elmulasztottak, elfelejtettek. S leányaink ? Mi lesz ő velük, ha az elemi iskolát elhagyják? — Magasabb fokú tanintézetbe — a hol szerzett ismereteiket gyarapíthatnák — csak igen kevesen lépnek át. Folyóiratunk egyik, múlt évi füzetében (1881. okt. novemb. f. 368. 1.) a közoktatásügyi miniszter hivatalos jelentése alapján kimutattuk, hogy a felső nép- és polgári iskolába járó lánynövendékek csupán csak 0'75^/o-át teszik az elemi iskolába járóknak; vagyis: ezer elemi iskolába járó leány közül csupán hét megy feljebb felső nép- vagy polgári iskolába. A túlnyomó nagy többség, az összeségnek legalább is kilencz tized-része tehát az. elemi iskolából egyenesen hazakerül megint a házi tűzhelyhez, a hol korán részt kell vennie a házi foglalatosságok ezerféle apróbb-súlyosabb terheiben, a hol kevés érkezése van rá, hogy azt a kincset gondozza, melyet az iskolából magával vitt a szülei házhoz. Sokat felejt, keveset tanul és az évek nöttével fogynak gyér, fogyatékos, elméjében gyökeret nem vert ismeretei. A közélettől, annak serkentő hatásaitól el van zárva s az otthon szűk világa lassanként a tudatlanság sötét világává lesz számára.