Nemzeti Nőnevelés 1905. 26. évf., 6. füzet (junius)

Hölgyeim és uraim ! Két vallomással tartozom mindenekelőtt önöknek — és mindakettővel sietek, mert azt hiszem, hogy erre ha egyébért nem is, de a bemutatkozás okából szükségünk van. Az egyik az, hogy mikor a Mária Dorothea egyesület győr-vidéki fiókjának rám nézve kedves meghívására e díszes társaságban megjelenni szerencsés vagyok, eleve visszaéltem kedves bizalmukkal és csalódást fog okozni szereplésem; mert nem az a célom csupán, hogy itt e nagyrabecsült körben valamely közérdekű tárgyat több-kevesebb sikerrel fejtegessek, hanem ami talán nehezebb, merészebb vállalkozás, s talán önökre nézve kevésbé mulattató, hogy egy eszmének propagandát csináljak. S megvallom, félve is vállalkoztam reá: de bátorít az, hogy a vidék egészséges levegőjéből élő gondolatvilág fogékonyabb az eszmék iránt, mint a mi ideges, enervált fővárosi lelkünk. A második vallomásom az, hogy egy kis statisztika nélkül aligha lehetünk el: —- de igyekezni fogok a statisztikázást a lehetőleg legrövidebbre szabni. Ha az idézeteket szeretném, kezdhetném Berzsenyivel. — de a mai korban már divatját múlta az ilyen idézet ... s én azért mégis idézek, idézek szellemet, a mely megjelenik és munkát, megértetést és azt követeli tőlünk, hogy foglalkozzunk vele. Ez a szellem — hiába is borsózik tőle a hátunk, — zörgő csontokkal jelenik meg köztünk, síri hangon követeli a mai modern embertől, nem azt a vért, húst és velőt, ami leszáradt róla a síri életben, hanem követeli azt a húst, a mit csörgő csontvázára sohase tettünk még rá, hogy igazi formájában, telt idomokkal jelenhessék meg az életben, követeli azt a vért, ami nem elevenítette még meg, és azt a velőt, ami élő, mozgó, gondolkodó lényt sohase formált még belőle.