Nemzeti Nőnevelés 1909. 30. évf., 10. füzet (december)

Hölgyeim és Uraim ! A cselédkérdésről óhajtván szólani, engedjék meg, hogy röviden jelezzem annak szövetségünkkel való kapcsolatát. Már évek sora óta széleskörű és áldásos tevékenységet fejt ki a katholikus nővédő egyesület. Ennek elnöke, gróf Pálffy Pálné, nagynéném vetette meg szövetségünk alapját, abból a célból, hogy ez a nővédő-egyesület feladatainak különösen egyikét: a háziasszonyok és cselédosztály helyzetének, valamint egymáshoz való viszonyának javítását fokozottabb ós behatóbb gonddal ápolhassa. Engem abban a megtiszteltetésben részesítettek, hogy Pálffy grófné ajánlatára megválasztottak a katholikus háziasszonyok szövetségének elnöknőjévé. Az elnökséget Várady Árpád püspök úr, az alelnökséget pedig Dr. Szegedy-Maszák Aladárné úrnő voltak szívesek elvállalni. A katholikus háziasszonyok szövetsége ekként egy külön alapszabályokkal bíró, külön intézmény, mely kapcsolatban maradt a nővédő-egyesülettel, mint testvéregyesülettel, elfogadván annak egyházi felügyelőségét. Eme összefüggés fenntartása, valamint céljaik közeli rokonsága folytán válik lehetővé, hogy eme két szervezet egymást támogassa ama törekvésében, hogy a keresztény alapon való szociális haladás útjának kiépítésében minél többen teljesíthessék kötelességüket a társadalommal szemben. Mert mint Le Play-nek, a kiváló szociologusnak egyik tanítványa oly helyesen és szépen mondja, mindenkinek vannak szociális kötelességei, és mindenkinek, szegénynek, gazdagnak egyaránt van alkalma is, hogy ezeket a kötelességeket gyakorolja, ámbár kétségtelen, hogy ezek leginkább kötelezők azokra, akiket a sors akár szellemi, akár anyagi, akár társadalmi előnyökben részesített. Privilégiumok ezek, melyeket szociális munkával kell megváltani és rosszabb sorsban lévő társainkkal szemben azáltal megbocsáttatni, hogy ezekből az előnyökből nekik is juttatunk. A szegények gyűlölete néha csak felelet, a nyomor felelete a felsőbb osztályok közömbösségére. A szenvedő egoizmus sokszor csak visszhangja az élvező egoizmusnak. Az előbbi talán meg-bocsáthatóbb. Sok ember pénzzel gondolja leróhatni szociális kötelességeit, pedig pénzzel egyedül csak kiélesítjük az osztályok közötti különbséget és sokszor csak sértünk, megalázunk. Nemcsak az erszényünket kell kitárni, de szívünket is, könyöradományokkal együtt szeretetet is kell osztogatnunk.