Nemzeti Nőnevelés 1886. 7. évf., 10. füzet (december)

Hogy leányiskoláink a minden áron sokat tanítani akarás mellett elhanyagolják növendékeik kedélyvilágának gondozását és ez által annak beteges fejlődéséhez igen sokkal hozzájárulnak, — nem lehet titok azok előtt, a kik kiiskolázott leánykáink lelki világának megfigyelésével foglalkozhatnak, valamint azok előtt sem, a kiknek alkalmuk van arra, hogy az oly családok benső életének mozzanataival megismerkedjenek, a melyekben az úgynevezett müveit hölgyek viselik a családanyai és háziasszonyi tisztet. Egyébként nem kell az iskolák falait sem elhagynunk, hogy fentebbi állításunkhoz a szükséges adatokat egybegyüjtsük; eléggé nyilvánul már az iskolai életen belül is leánynövendékeink nagy részében a beteges kedély és pedig minél magasabb a tanfolyam, a melyet végeznek, annál szembetűnőbben; ámde erről közülünk csak azok győződhetnek meg, a kik nem tartják azt, hogy a tanítónak csak az a dolga, hogy tanítson. A kik az iskolát egyúttal nevelő intézetnek is tartják, sajnosán tapasztalhatják azt, hogy minél tovább járnak leánynövendékeink az iskolába, annál inkább erőt vesz rajtuk bizonyos beteges ingerlékenység, túlságos érzékenység, a kedély izgatottsága. Ha növendékeink lelki világának jelenségeit vizsgálgatjuk, gyakran meggyőződhetünk arról, hogy bennük igen sokszor látszólag minden ok nélkül oly heves érzelem-hullámok támadnak és folynak le, a melyeknek pillanatnyi káros hatása azonnal észlelhető úgy a testen valamint a leiken. Ha az ily indulatáradatok aztán gyakrabban ismétlődnek, lehetetlen, hogy veszedelmes nyomokat ne hagyjanak az egyéniségeken. A leggyakoribb növendékeinken az a jelenség, hogy rendkívül fogékonyak a testi érzelmek iránt; minden csekélyebb testi változás heves érzelmet idéz elő bennük. Túlságosan érzékenyek a hőmérséklet változásai iránt, oly annyira, hogy fütött tantermeinkben is csak kendőikbe burkolódzva gubbasztanak — és a tavaszi nap melegétől is kimerülnek. Izomerő kifejtésére alig-alig képesek; mert mihelyt akár az egyik akár a másik izom változása hat reájuk kellemetlenül, azonnal oly hevesen nyilvánul bennük az izmok kimerülésével járó érzelem, hogy szintén képtelenekké válnak annak elviselésére. Hiába is hangzik ezért növendékeink fülébe szüntelen az egyenes test-tartásra figyelmeztető parancs •— köztük alig akaíl egy, kettő, a ki szabályos test-tartásra egyhuzamban 10—15 percznél is tovább képes volna; a legtöbb leányka már előbb is enged a kellemetlen izomérzelem hatásának és elhagyja magát. Hogy mennyire ingerlékenyek növendékeik érző idegei, arról egyébként az édes anyák is beszélhetnének eleget; míg az iskolás fiuk a legtöbb esetben valóságos mohósággal pusztítják az éléstár tartalmát, addig az iskolás leánykák csak a tizedik ételből esznek jóízüet és nem egy ételnek már csak az illatától is valóságos undor fogja el őket. Ezen adatok, valamint az a gyakori tapasztalat, hogy növendékeinken még az átmenő, rövid ideig tartó kellemetlen zsiger- és vérváltozásokból származó érzelmek is sokszor aggasztó jelenségeket idéznek elő, eléggé igazolják azt, hogy leányiskoláink növendékei annyira elgyöngíttetnek testileg, hogy végre még a test csekélyebb változásaiból származó érzelmek fölött sem képesek uralkodni.