Nemzeti Nőnevelés 1891. 12. évf., 3. füzet (március)

A most folyó iskolai évben két oldalról is indult meg mozgalom az eleminél magasabb leánynevelő intézetek reformálása érdekében : egyik az állami felsőbb leányiskolák igazgatóitól, a másik az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesülettől. Nem időszerűtlen tehát e kérdéshez a hozzászólás. A reform lényegét, úgy látszik, mindkét részről az illető iskolák rangjában és a tanerők kvalifikácziójában találják. Ugyanis a felsőbb leányiskolák igazgatói azt kérik, hogy a közoktatásügyi miniszter úr a felsőbb leányiskolákat helyezze vissza középiskolai rangjukra, adja meg ez iskoláknak a női középiskola czimet és vegye ki őket a kir. tanfelügyelők hatásköre alól; az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület pedig azt óhajtja, hogy a polgári leányiskolák és a felsőbb leányiskolák négy alsó osztálya «alsó női középiskolán czím alatt egyesíttessék. Ámde a felsőbb leányiskolák igazgatói azért is kívánják a középiskolai rangot, mert szerintök «a nép és polgári középosztály leánygyermekeinek neveltetésére" ott vannak a polgári leányiskolák mint népoktatási tanintézetek, holott a felsőbb leányiskolák czélja «a társadalom magasabb, intelligens rétegeinek» igényeit kielégíteni. Mi már most e kérdésben az eltagadhatatlan tény, mi a tiszta igazság? A tény nem az, a mit a felsőbb leányiskolái igazgatók memoranduma mond, hogy «így ez idő szerint 8 állami felsőbb leányiskola szolgálja hazánkban a magasabb nőnevelés ügyét»; de még az sem, a mit más helyen így fejez ki: «Az intelligens osztály leányainak a felsőbb leányiskolák felállításáig hazánkban nem volt alkalma nyilvános iskolában nyerni igényeiknek megfelelő, s társadalmi állásukhoz mért magasabb müveltséget». Ha ez az utóbbi állítás minden részében igaz, úgy a nagy magyar Alföldön, hol talán-talán mégis csak az igazi, tősgyökeres magyarság zöme lakik, vagy nincs még máig sem a felsőbb leányiskolákig fölérő igényű intelligenczia, vagy ha van, úgy a magyar állam, az alkotmányos magyar kormány épen ennek az igazán magyar intelligencziának leányairól feledkezett meg: mert hiszen, Budapestet kivéve, az egész nagy magyar Alföldön egyetlen állami felsőbb leányiskola sincs (községi is csak egy van, Szegeden).Az el tagadhatatlan tény igenis az, hogy a polgári leányiskola épen úgy a «magasabb nőnevelés ügyét» szolgálja, mint a felsőbb leányiskola, s növendékeit túlnyomólag ugyanabból az intelligens osztályból kapja, a honnan a felsőbb leányiskola. E tekintetben, a mi a taníttató szülők intelligencziáját illeti (a vagyonról nem szólok !), egyetlen perczenttel sem áll hátrább a polgári leányiskola a felsőbb leányiskolánál, sőt, ha az igazi magyar intelligencziát vesz-szük, még előbb áll. Az élet, a tapasztalás immár megmutatta, hogy a polgári leányiskola az