Nemzeti Nőnevelés 1900. 21. évf., 2. füzet (február)

Az emberi elme talán soha sem érzi annyira fogyatékosságát, mint midőn arra vállalkozik, hogy a nagy szellemek életntait kutatva, azok lelki világába betekintsen és felismerje azt az isteni szikrát, mely a nemesebb lelkekben az észnek és hitnek világosságát, a szeretetnek és boldogságnak melegét élesztette. És mégis a valóban nagy szellemek azok, a kiket mindenki megért, a kiket magunkhoz legközelebbvalónak tartunk, a kikhez bizalommal simul a kicsinyke lélek és bámulva tekint fel a szellemóriás. Mert ők birják az igazságot és mert megvan bennük minden, a mi igazán emberi! Ok, a nagy szellemek, nevezzük őket költőnek vagy bölcsnek, vagy egy nagy eszme martyrjának, közvetítik az érintkezést az Isten és ember közt; ők tartják kezükben az isteni szikrától meggyuladt szövétneket, hogy az embert sanyarú földi életében az eszményiség fölemelő vigasztalásával megismertessék. Ök azok, kik évezredek óta befolyásolják az emberiséget a haladás ösvényén, az igazság keresésében és a boldogság megszerzésében. És a Gondviselés minden nemzetnek adott ilyen nagy szellemeket, kik a megpróbáltatás nehéz napjaiban prófétaként szoktak megjelenni. Ilyen költője, bölcse és prófétája volt a magyar nemzetnek báró Eötvös József, kinek emlékét ez órában igazi kegyelettel ünnepeljük. A magyar nemzet politikai és társadalmi átalakulásának küzdelmes korszakát élte, midőn a tizenkilenczedik század harminczas éveiben megjelenik bávó Eötvös József, az alig liúsz é\es ifjú, a nyilvánosság küzdőterén, hogy kivegye részét a nagy nemzeti munkából, mely azokra várakozott, kik eltelve reménynyel és hazafias lelkesedéssel, a legnagyobb magyar» mondásának megvalósításán fáradoztak: "Magyarország nem volt, hanem lesz!"