Nemzeti Nőnevelés 1897. 18. évf., 1-2. füzet (január-február)

Mielőtt annak a szép, de megvallom nekem nem könnyű feladatnak megoldásához kezdenék, melylyel a «Mária Dorotheao egyesület szakosztálya a múlt ülések egyikén oly megtisztelő módon megbízott volt, hogy t. i. Deák Ferencznek gyámleányához, Vörösmarty Ilonához írott levelét iskolai használat czéljából módszertani szempontból feldolgozzam, tárgyaljam: engedjék meg, mélyen tisztelt hallgatóim, hogy e levelet önökkel megismertessem, hogy mindnyájunk előtt tudott, ismert legyen a tárgy, mely kis munkálatomnak alapul szolgál, hogy együtt, mintegy közösen dolgozhassunk, közösen figyelhessük meg a czélokat, módokat, eszközöket, szempontokat melyeket e kis remekmű tárgyalásánál magam elé tűztem. A levél így hangzik : Puszta Szent-László, 1862 augusztus 14-ikén. Kedves leányom! Nem várom Le hatodik leveledet s eltérve saját szabályomtól, íme írok, mert jövő hétfőn neved napja lesz. Üdvözöllek tehát neved napjára az atyai szeretetnek komoly, de szives szavaival. Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik főrészének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait. De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül Ítélik meg tetteidet és legfölebb cserébe adnak örömet örömért, szeretetet szeretetért s még jó szerencse lesz, ha e cserében ír meg nem csalnak. Az élet gondjai ma-holnap saját erődet s belátásodat, is igénybe veszik.