Nemzeti Nőnevelés 1895. 16. évf., 3. füzet (márczius)

Patikusné, patikusnő, nőpatikus vagy ugyanezen változatokban gyógyszerészné, — vagy nő: — ez lesz maholnap a kérdés. Új társadalmi állás van keletkezőben, kell tehát, hogy rá új szó csináló dj ék. A szokás mihamarabb elfogad egyet, ha nem is a leg-kifogástalanabbat, de mindegy, rá fognak ismerni, mit jelent. Alig lön kimondva a reform jelszava, ime egyik laptól a másikhoz ütődik és visszhangozza az egész napi irodalom. Egész tűzijátéka az ötleteknek zúdul a leendő patikusnékra, mint hajdan a telegrafistánékra, póstásnékra vagy még előbb a tanítónőkre. Minden újítás kihívja a kritikát, a gúnyt, a gáncsot. így fogadták egykor a telegráfot, a vasutat vagy annak idején a petróleumot. Mi más ez, mint konzervativizmus és az ismeretlentől való tartózkodás. Nem azt jelenti, hogy a közönség elutasítja ezeket az új fajta munkásnőket, hanem csak annyit, hogy furcsának találja. Komolyan alig támadja valaki a tervbe vett reformot, de szellemességét mindenki próbára teszi rajta. A Hét egy dialógban, az Új Idők egy gyönyörű kis mesében, a napi lapok kisebb-nagyobb czikkecskék-ben foglalkoznak vele. A női szubjektivitásból folyó komikus helyzeteknek egész sorát költik rajok. Mindez azonban nem fog nekik megártani. Elfoglalják helyöket, s az élet küzdelmében lehámlik róluk mindaz, a mi a versenyben hátrányukra válnék. Állásuk követelményeihez képest átalakulnak. A nőiségből megőriznek annyit, a mennyi az üzlet kára nélkül megőrizhető, és le nem vetkezett gyöngeségeiket pótolják természetükből folyó egyéb előnyökkel, miknek hasznát látja az állás és az üzlet, Ha nem is fogják őket mindjárt az elején diplomás állásokra alkalmazni, ha jogbirtoklásra nem képesítik is őket, meg fognak annyit tanulni s fognak annyit s úgy végezhetni, mint végez egy diplomás férfi. A verseny közülök is leszorítja a gyöngét, mint leszorítja a férfiak közül. Az ő feladatuk, különösen az úttörőké, elég súlyos lesz, mert nemcsak a versenyben kell helytállaniok, hanem a minden újítás nyomában ólálkodó előítéletekkel is meg kell küzdeniük. Ha közülök X vagy Y botlást követ el, akár mint alkalmazott, akár mint nő, eleinte nem azt fogják mondani, hogy X vagy Y ügyetlen, tudatlan vagy rossz, hanem azt, hogy a patikusnék ügyetlenek, tudatlanok vagy rosszak. Egynek hibájáért szenvedni fog az egész kaszt. A hibát fogják bennök keresni, nem az erényeket, s mivel mindnyájan gyarlók vagyunk, fognak is találni. Nem így ítéltek, s részben nem így itélnek-e még a tanítónők felől is?