Nemzeti Nőnevelés 1900. 21. évf., 3-4. füzet (márczius-április)

«A serény asszony ára sokkal fölülmúlja a kartrankuluso-két. Bízik benne az ő férjének a lelke: keres gvapjnt és lent és megkészíti kezével. Látja, hogy munkálkodása hasznos : s nem aluszik éjjel is az ő világa. Szőnyegeket csinál: gyolcsot és öveket sző, melyeket ád a kereskedőnek. Szorgalmasan vigyáz az ö népének dolgára. Erő és ékesség az ő ruhája : száját bölcsen nyitja meg. Fiai boldognak mondjak. s férjé dicséri őt». Nem lehet közömbös egyetlen magyar ember előtt sem, hogy ezt a magyar vérrel áztatott haza földjét ki birja? «A kié a föld. iizé az országa -— hangzik ma a Kárpátoktól az Ádriáig. A középbirtokos, köznemes osztály ötven év alatt csaknem mind elvesztette ezredéves örök birtokát, az ősi curiák elpusztultak. A legelső publi cisták keresve keresik a módot, hogyan lehetne visszaállítani ez osztályt ; visszaadni a földnek a magyarság e fentartó törzsét. De bárha a középhirtokos osztály — a törzs — el is pusztáit, megvan még a tő, a kisbirtokos, a parasztgazda. Igaz, ezek is küzdve küzdenek az édes magyar föld megtartásáért. Ezeket segíteni, gyámolítani, életre hozni törekszik ma nem csak az «agrár» névvel jelölt mozgalom, de a hazának minden igaz fia. Gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére alakúinak a ((Szövetkezetek'!, hogy a kisgazdát anyagilag, erkölcsileg támogassák; s e ((Szövetkezetek') már eddig is kiszámíthatatlan eredményt mutatnak fel. Maga az állam is kinyújtotta értők védő kezét; állami birtokokat parcelláznak, telepítenek s állítják tel itt az altöldön a földmíves iskolákat. Télen, városonként, községenként népszerű előadásokat tartanak ; s a gazdálkodás újabb, okszerűbb (belterjes) módjával igyekeznek a kisgazdát megismertetni; takarékosságra, munkára, káziiparra buzdítják a földmívest. Mindezen nemes törekvések, hasznos intézmények, hivatva vannak a kisgazda nehéz helyzetén segíteni.