Nemzeti Nőnevelés 1888. 9. évf., 6. füzet (junius)

Az ünnep elmúlt, s ma már legdrágább emlékeink közt foglal helyet. Szép volt, s nagy jelentőségéhez méltóan nagyszabású; reméljük, hogy hatása is maradandó lesz. Gönczy Pál jubileuma népoktatásunk ünnepe volt, — ama népoktatásunké, a mely gyökereivel az 1868. törvénybe fogódzik, s a melyet a szabadelvű nemzeti szellem éltet és izmosít. S midőn az ünneplők szivök mélyében dicsőítették a halhatatlan Eötvös «eszméinek diadalát», a jövőbe látó államférfidnak eme legfontosabb alkotását, a mely sebeket nem ütött, csak gyógyított, a mely senkit meg nem károsított, csak jótékonyságot árasztott mindenfelé, a mely az egyesek érdekei fölé emelkedve a nemzeti ügynek oly megbecsülhetetlen szolgálatokat tett s a magyar állam épületének egyik sarkoszlopává lett: semmi sem természetesebb és méltóbb, mint hogy ugyanakkor bemutassa hálája adóját ama férfiúnak, a kinek első közoktatási miniszterünk s az ő utódai alatt a legkiválóbb rész jutott népoktatásunk mai szervezetének megalkotásában és megerősítésében. S ha az ünnepelt férfiú ennél többet nem is tett volna, eleget tett arra, hogy neve megörökíttessék népoktatásunk történetében, s hogy a késő utódok is úgy emlegessék őt, mint a ki nagy szolgálatokat tett hazájának. De az ünneplők hódolata nem csupán a magasrangú s nagyhatalmú államtisztviselönek szólt, egyaránt illette a pedagógust, az embert, a tanítók jóltevőjét és példaképét s ebben az értelemben Gönczy Pál jubileuma nemcsak a népoktatás, hanem a népoktatók ünnepe is volt. Abban a korban lett tanítóvá, a mikor nálunk még csak néhány felvilágosodott filozófus és nemesen érző filantróp ápolgatta lelkében a nemzeti népoktatás amaz eszményképét, a mely ma már, legalább részben, az életbe oltott valóság s épen az ö hozzájárulásával lett valósággá. Az a félszázad, a melyen át Gönczy Pál oly fáradhatatlanul s annyi sikerrel munkálta közoktatásunk földjét, hid gyanánt vezet át a régi nemesi Magyarországból az új nemzeti Magyarországba. Kortársa volt ama nagy hősöknek, a kik a magyar államot és társadalmat átalakították s munkatársává lett közülök azoknak, a kiket a gondviselés hosszú válságos évek után is megőrzött számunkra, hogy az átalakítás munkáját a magyar kultúra nemzeti alapra fektetésével betetőzzék.