Nemzeti Nőnevelés 1894. 15. évf., 10. füzet (december)

Mélyen t. Szakosztály! * Legelőször is ünnepélyes köszönetet kell mondanom a «Mária Dorothea-Egyesület nemes buzgalmú Szakosztályának azért, hogy nekem ezen előadás tartására alkalmat nyújtanak. Ezáltal azon, hazánk művelt társadalmában mái-rég kultivált eszmét, a mely a közpályákon a nők munkakörének kiszélesbítését czélozza, egy újabb női foglalkozás ajánlásával oly körben lehet szóvá tennem és ismertetnem, a hol oly kiváló erélyű és képzettségű, nemkülönben a társadalmi életet vezérlő eszméktől áthatott lelkületű nők vannak, kik, ha az én, a hazai viszonyokkal mérlegelő s a gyakorlati élet követelményeit figyelmen kívül nem hagyó tervezetemet elfogadhatóknak találnák, esetleg annak zászlóvivői lehetnének. Én ugyanis ez év január havában, az akkori kultuszminiszter, nm. gróf Csáky Albin és Hieronymi Károly, jelenleg is belügyminiszter, urakhoz azonos szövegű memorandumot adtam be, a melyben, hivatkozva arra, miszerint a nők számára a gyógyszerészi, sőt az orvosi pálya is jó ideje, hogy nyitva áll Franczia-országban, 1870 óta Hollandiában, 1876 óta Angolországban és Belgiumban s még régebben Sveiczban, kifejteni igyekeztem, hogy egyelőre czélszerű volna nálunk is a nőket gyógyszertárakban mint segédmunkásokat alkalmazni, mely foglalkozásra azok a szükséges elméleti s előzetes gyakorlati ismereteket, az általam tervezett tanterv-javaslat és szabályzat értelmében, itt a székes fővárosban, hol a megfelelő tanerők rendelkezésre állanak az egyetemi képzés elkerülésével, külön, esetleg magánúton szervezett két éves tanfolyam által nyernék meg. És én e tanfolyamnak «Női gyógyszerészeti tanfolyam» elnevezést adtam. Az életpályákra előkészítő tanfolyamoknak főelőnye rendesen abból áll, hogy a legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismereteket igyekeznek rövid idő, 6—8 bó, vagy egy év alatt közölni a hallgatókkal, de hogy a női gyógyszerészeti tanfolyamot tervezetemben két évre kellett kiterjesztenem, ennek oka részben az, hogy az itt szükséges tantárgyaknak, minők: a kémia, gyógyszerisme, gyógy-szerkészítéstan, az árszáműás begyakorlása, a gyógyszerészeti könyvvitel, valamint a gyógyszerészeti törvények és rendeletek ismertetése — sok gyakorlati oldala van, melyeknek elsajátítása hosszabb időt vesz igénybe; de másrészt azért is, mert a tan -folyamra hallgatókul felveendő nők előképzettségéből hiányzik az orvosi vények nyelve: latin nyelv. E hiányt a két évi tanfolyam alatt okvetlenül pótolni kell és én azt hiszem, hogy olyan jelöltekkel, kik 4 polgári vagy 4 felsőbb leányiskolái osztályt végeztek, vagy felvételi vizsgálat alapján megfelelő előképzettséget tudnának felmutatni, pótolni is lehetne e hiányt annyira, hogy e tárgyból oly fokú ismerettel bírnának, mint ma a 4, esetleg 6 gimnasialis osztályt végzett ifjak, kik régebben, illetőleg újabban a gyógyszerészi pályára léptek és lépnek s magukat azon tovább képezni nem akadályoztatnak. Később, ha a tanfolyam hallgatói esetleg elegendő számmal jelentkeznének, s így az intézmény némileg megszilárdulna, némely polgári vagy felső leányiskoláinkban a latin nyelvet fakultative kellene tanítani s igy ezen előképzettség birtokában levőknél, a szakismereteket például elemző vegytani gyakorlatokkal is lehetne megtoldani, a mely tantárgy, a jelenleg általam szerkesztett s ajánlatba hozott tantervezetben nem fordul elő.