Nemzeti Nőnevelés 1884. 5. évf., 5. füzet (május)

Mélyen, tisztelt Közgyűlés! A Kisfaludy-Társaság egyik nagygyűlésén annak elnöke, Lukács Móricz megnyitó beszédében nagyon találóan mondotta, hogy mily nehéz feladat, ugyanegy tárgy-, ról, ugyanazon egyénnek, s még azon felül nagyobbára ugyanazon közönség előtt évente szólani a nélkül, hogy az ember ismétlésekbe ne essék s unalmassá ne legyen. Hasonló helyzetnek a súlyát érezem ma én is, midőn érdek ébresztőén kívánnék beszélni és alig van módomban új dolgokat mondani, a melyek erre a czélra szolgálnának; sőt még az egyesület évi működését sem ismertetem, pedig ennek adatai joggal tarthatnak számot a közfigyelemre, mivel ez a választmány jelentéseképen a tisztelt jegyző urnák lesz feladata. De nem riadok vissza régi dolgok ismétléséről sem, mert tudom, hogy ha valamely eszmének propagandát akarunk csinálni, szükséges, hogy annak hasznát, igazságát, jogosultságát minél többször hangoztassuk s oda hassunk, hogy az minél általánosabb elismerésnek örvendhessen és minél több követőre találjon. Meg fogja tehát nekem engedni a tisztelt Közgyűlés, hogy a mai nap alkalmát is megint amaz előnyök felsorolására használjam fel, a melyek a nőre szállanak, ha alapos, széleskörű mí-veltségben részesül. Teszem ezt annál nagyobb lelkesedéssel, mert erős meggyőződésem, hogy a nő sorsán leginkább az ő szellemi míveltségének emelése által lehet és kell is javítanunk. Ez a műveltség — a szív és ész műveltsége — szabadít fel a tudatlanság bilincseiből, a tehetetlenség vezető szalaga alól, és az annyira káros előítéletektől. Ez békíti ki az embert adott helyzetével, mert tisztult fogalmakkal látja őt el az emberi méltóságról és az ember kötelességeiről; ez ád ügyességet bárminő körülmények között s oly élvezeteket nyújt, melyek nem fényűzésen alapúinak és nem múlandók, hanem tartós becsűek. Es ha semmi sem vigasztal, semmi sem elegít ki, úgy nyugalmat fogunk találni Isten fenségének és a természet nagyszerűségeinek szemléletében, melyek legigazabb megismeréséhez megint csak az alapos műveltség vezet el bennünket legbiztosabban. Igen nagy hasznára van tehát az alapos és tudományos mí-veltség a nőnek is; sőt csakis használ anélkül hogy ártana, mert a tudománynyal foglalkozás iránti nagyobb hajlam csak ott lehet kártékony, hol az ész nem zabolázza a képzelet csapongásait és e kettő fölött nem uralkodik az alkút nem ismerő kötelességérzet. De hisz a mi oktatásunknak épen legfőbb feladata az, hogy az észt fejleszsze s erre támaszkodva a szív kiművelése által a kötelességérzetet megerősítse. Művelt, méltóságukat ismerő, kötelességeiket tudó, hivatásukért lelkesedő nőinket nem féltjük attól, hogy házi körükét s e körben mindennapi kötelességeiket el fogják hanyagolni.