Nemzeti Nőnevelés 1889. 10. évf., 1-2. füzet (január-február)

Nőnevelésünk ügye a legközelebb lefolyt húsz év alatt szép fejlődésnek indult és bizonyára nagyot haladt. Erről tanúskodik egyrészt a két évtized folyamában keletkezett tanítónőképző intézetek, a különféle leányiskolák és nevelőintézetek szép száma, másrészt pedig az a napról napra mindinkább fokozódó bizalom, melyet nemzeti szellemben vezetett új nőnevelésügyi intézeteink a társadalom minden rétegében fel tudtak ébreszteni. Azonban bármily szép fejlődésnek indúlt is a lefolyt húsz év alatt nemzeti nőnevelésünk ügye, és akármilyen nagy haladásról tanúskodjanak is az e dologra vonatkozó mai statisztikai adatok; azért még korántsem mondhatjuk ám el, hogy nemzeti nőnevelésünk mezején már sem kívánni, sem javítani valónk ne volna, és hogy e tekintetben minden a legjobban van úgy, a hogyan van. Az elfogulatlan szemlélő még elég gyengeségre, sőt még gyarlóságra is akadhat e téren, még pedig olyanokra is, a melyeken minél hamarább kell segíteni, mert a késedelmezésnek nagy kárát vallhatná a nemzet. Ama gyors intézkedést követelő nőnevelésügyi bajok közül, a melyek az intéző körök különös figyelmére méltók, a legszembeötlőbb az, a mely épen az óta mutatkozik feltűnőbben, a mióta nemzeti szellemben vezetett lijabb nőnevelésügyi intézeteink munkálkodásának sikere a közbizalmat meg kezdte volt hódítani. Előkelő s vagyonosabb családaink mind sűrűbben jelentkeznek a tanítónőképző intézetek igazgatóságainál, hogy azoktól serdülő leánygyermekeik mellé olyan magyar tanítónőket kérjenek, a kik a magyaron kívül a németben s a francziában is sikeresen oktathatnák a gyermekeket és a zenében is annyira járatosak, hogy az oktatást legalább a kezdőknek ebből is megadhatnák.