Nemzeti Nőnevelés 1884. 5. évf., 8. füzet (október)

Az a nemes és hasznos tevékenység, melyet Trefort miniszter úr a közügyek terén évtizedek óta kifejt, rég tiszteltté tevék nevét mindenki előtt. Ez a tisztelet hódolattá fokozódik, ha áldásos tevékenységének rugóit ismerjük. És módunkban van megismerni. Nem vetődik fel fontosabb kérdés politikai, közgazdasági és tanügyi életünkben, melynek helyes megoldására tettel-tanácscsal hatni ne törekednék. Majd testületekhez és magánosokhoz, majd választóihoz intézett leveleiben, beszédeiben mondja el közviszonyaink javítására vonatkozó nézeteit, kívánságait és parancsait. És minden szava, mit ilyenkor hallat, tanúságot tesz kormányférfiui magas míveltségéről, emelkedett világnézetéről, lángoló haza-és emberszeretetéről, s arról az ifjúi hévről és lelkesedésről, mely az ő egyéniségét oly kiválóan jellemzi. Mi tanítók nem érhetjük be a hódolattal, melyet a miniszter úr eme nyilatkozatai bennünk keltenek: nekünk tanulnunk is kell azokból; ismét és ismét olvasgatnunk, tanulmányoznunk kell e nyilatkozatokat, hogy helyesen értelmezve nemes intencziói szerint járhassunk el a tanítás terén ránk bízott teendők végzésében. ((Neveljenek önök — mondá csak nem rég egy polgári iskolai igazgatónőnek — értelmes, de nem tudakos, ildomos munkás és ízléssel bíró nőket». íme polgári leányiskoláink egész programmja! Azok a nyilatkozatok, melyekről szólni akarunk, s melyeket a miniszter úr pozsonyi választóihoz intézett beszédében mondott, nem szólnak ily közelről hozzánk, nem is hozzánk voltak intézne, de foglalkoznunk kell velük, mert a tanítás terén is szemelött tartandó fontos irányelveket hangoztatnak. «Én három szóban foglalom össze egész politikámat: tudomány, vagyonosság és egészségit — mondja 1884 junius 22-ikén Pozsonyban — «azt hiszem, hogy az a nemzet, melynek tudománya, vagyona és egészsége van: el fog érni mindent, mit természetadta hajlamainál és tehetségeinél fogva elérhet. Tudatlan, koldus népek semmire sem valók és semmire sem mennek.» A tudomány és vagyonosság megszerzésére és az egészség megtartására nézve minden népnél fontos tényező az iskola, mely a leendő állampolgárt az életben szükséges ismeretekre megtanítja, munkásságra és takarékosságra szoktatja, s az egészsége megóvására szükséges tanácsokkal bocsátja útra. A miniszter úr maga is utal beszédjében az iskolának ezen feladatára, az iparos oktatásnak közgazdasági fontosságára, s az egészségügyre nézve ezt mondja : «Közgazdasági fejlődésünk egyik főfeltétele a közegészség. Ennél nincs becsesebb kapitális; az országokat a sok betegség s a nagy halandóság pusztítja. Rósz víz, rósz levegő, rósz lakás, tisztátalanság, rósz táplálkozás, iszákosság, főleg a pálinka-ivás pusztítják a népességet. E téren az állam s közigazgatás szintén nem tehet mindent; — itt az iskola s az egyház sokat tehetnek, s a gazdasági egyletek hivatva volnának tevékenységet fejteni ki — követve a békésmegyei gazdasági egyesület példáját.»