Nemzeti Nőnevelés 1894. 15. évf., 1. füzet (január)

Örömünnepet ülni gyűltünk össze. Ünnepet szentelni hazánk legnagyobb élő költőjének, a nemzet nagy tanítójának, 50 éves írói működésének jubileumán. Midőn ezt teszszük mi is, e népnevelési intézet tagjai, részt akarunk venni abban a közörömben, mely e napokon, a Jókai-ünnep napjain, az egész magyar nemzet szivét megdobogtatja. Jókairól, az ő életrajzának főbb mozzanatairól, müveinek osztályozásáról s esztetikai értékéről s több efeléről sokszor van szó évről-évre ez intézet falai közt; ma nem erről, hanem az ő írói működésének eredményéről, az ő költészetének a magyar nemzetre gyakorolt hatásáról óhajtok röviden szólani, s közben-közben meg fogom öt magát is szólaltatni a mondandók megvilágosítása czéljából. Honnan ez országos közöröm ? Honnan az, hogy e nemzet, mely a múltban nem becsülte meg eléggé irodalmi nagy embereit, most országszerte irodalmi ünnepet ül nagy írója tiszteletére ? Honnan van az, hogy e napokban, elkezdve a kunyhók szegény népétől fel egész az uralkodóház fenséges tagjaiig, e hazában rangkülönbség nélkül mindenki kifejezni siet kegyeletének érzését egy író iránt? Honnan van az, hogy hazánk nem magyarajkú községei, testületei közül is nem egy siet most megszerezni Jókai Mór munkáinak ünnepi kiadását ? Honnan van, hogy a művelt külföld koronás költői, írói, sőt egy szomszéd állam fejedelme is részt kívánnak venni a magyar költő iránti hódolatban ? Ennek oka kétségtelenül az, hogy egy félszázad óta roppant sokat haladtunk előre művelődésben, vagyonosodásban s politikai függetlenségünk továbbfejlesztésében. Magyarország ma már nem kezdetleges műveltségű s nem kezdetleges vagyoni viszonyok közt élő ország s épen eme két tényezőnél fogva immár számot tesz az európai politikában is. De az okokat nyomozva, ismét azt kérdez-hetnők, honnan ez örvendetes haladás hazánkban? Ez természetesen sok tényező eredménye, de köztük legjelentékenyebb az a szellemi erő, mely nemzetünket bensőleg áthatotta s a haladás utján előtörni késztette. E mozgató erőt egyéb erkölcsi intézményeink között talán legnagyobb részben a szépirodalom szolgáltatta.