Nemzeti Nőnevelés 1891. 12. évf., 8-9. füzet (október-november)

A hatalmas amerikai Egyesült-Államok példáját követve, az utóbbi két évtized óta a földgömb minden művelt országában vannak már gyógyítással hivatásszerűleg foglalkozó nők. Számuk rohamosan szaporodik, úgy, hogy magában az Egyesült Államokban 3000-nél többen működnek. Nem is egészen helyesen említettem. hogy csak a művelt országokban. Mindenki olvasta közülünk, hogy a magyar Kállay Eéni kezdeményezésére Bosznia mohamedán női számára női orvosokat alkalmaznak. S ez a példa nincs elszigetelten. Shanghai khinai városban dr. King amerikai orvosnő különösen ügyes operácziói folytán a czopfos benszülöttek között nagy tekintélynek örvend s többek közt Li gróf hires államférfiú is házi orvosának választotta. Kelet-Indiában már százával van az orvosnő, Krim félszigetén egy dr. Razin Kutlojaroff-Hanum nevű benszülött mohamedán nő, ki oklevelét Odesszában nagy kitüntetések között szerezte, űz orvosi gyakorlatot; szomszédaink között pedig Bukarestben már több orvosnő van, kik közül Walch Marianna már hazájában nyerte az oklevelet. Európában Anglia, Erancziaország, Oroszország s Svájcz mutathat fel legtöbb gyakorló orvost a nők köréből, de a többi országokban is csaknem kivétel nélkül vannak nő orvosok, kik nem egy helyen (Londonban, Glas-gowban, Berlinben, sőt Salzburgban is) külön női kórházakat vezetnek, s az orvosnők kiképzése ma már annyira elterjedt, hogy az európai egyetemek orvosi fakultásainak nagyobb részében nők is tanulnak s számtalan orvosi tanintézet van kizárólag nők számára, így Oroszországban 24, sőt az aránylag nem is nagy Edinburg városban magában négy. Lázas életű korunknak egyik jellemző múlékony kórtünete-e ez a nagy változás, avagy kezdődő csirája egy új korszak társadalmi életének, mely a jelenlegitől teljesen különbözni fog? Két évtizeddel ezelőtt, midőn még csak itt-ott láttunk átutazóban, avagy a tudományos társaságok nemzetközi vandor-gvülésein egy-egy rövidre nyirt hajú pápaszemes doktornőt, ki a svájczi egyetemek szabad légkörében az üttörők merészségével s szenvedélyével lépett erre a pályára, két évtizeddel ezelőtt még abszolúte lehetetlen lett volna e kérdésekre némileg igazságos feleletet adni: lehetetlen, mert mindkét párt a nőemánczipáczió ferde és áldás-talan fogalmából indulva ki, szenvedélyét s képzeletét vitte volna a vitatkozás harczterére. Ma megkísérelhetjük. Ma már százak mű ködnek sikerrel az orvosi pályán s ezrek keresik kenyerüket, mint állandó tanítónők, ma már habozás nélkül elmondhatjuk, liogy csak üresfejű egyén dobálózhatik a nőemánczipáczionális harcz idejéből ismert «uraságoktól levetett» frázisokkal, mint döntő érvekkel. Nem a férfival versenyez a tanítónő, ki megélhetési módot keres ebben a korszakban, midőn a mindinkább mérgesedő élet-halál küzdelem mindenkitől megfeszített munkát igényel, nem a természet törvényét szegi meg az az orvosnő, ki tehetségét felhasználva, önállóvá lesz ebben a korszakban, mely százezer és százezer nőt kényszerít arra, hogy családot sohase alapíthasson. Ám dobjon követ, ki elvont fogalmakkal játszik, arra a nőre, kinek saját hibája nélkül családi körön kívül kell élnie, mert nyomorogni vagy élősködni nem akar: az elfogulatlan ember nem ismerhet áthághatlan korlátokat s enged kivételeket, még ha százezrek lesznek is e kivételek a nők milliárdot megközelítő számából, mert tudja, hogy miként az utazó ügynök s tengerész is lehet jóindulatú családapa, a tanítónő s orvosnő sem szűnik meg igaz nő lenni, ha neveltetése helyes s egyénisége nem félszeg.