Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 6. füzet (június)

Köznépünk, különösen pedig a szegény földmíves nép épen nem emelkedik. Vagyona apad, erkölcsei, a régi jó magyar erkölcsök, elfajulnak, idegen elemek élösködnek rajtuk, idegen viselettel, idegen szokások, rossz erkölcsök harapódznak el mindenfelé. Komolyan afelöl kell tehát gondolkoznunk, hogy mi által lehetne a köznépet emelnünk. Senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy a köznép emelésére a legbiztosabb eszközök egyike a népiskola, a jól szervezett népiskola, mely egyiránt hat nem csak az értelemnek, hanem a kedélynek és erkölcsi világnak nemesítésére is. Ilyen hatással birnak-e népiskoláink? Kétséget nem szenved, bog}7 népiskoláink javúltak és egyre tökéletesbülnek s kiváltképen abban, a mi az értelem képzését illeti, nem is lehet ellenük panaszunk, de még igen sok a rosszúl szervezett népiskola s nagy baj az, hogy a legnagyobb részben a Mély képzésre, de még inkább az erkölcsi erők nemesítésére nem fordittatik elegendő gond. Az erkölcsi világot a népiskolákban is épen ügy mindenütt a munkaszeretet kifejtése, a munkálkodás által lehet leginkább fejleszteni, nemesíteni. A munkának nemesítő hatását senki sem vonhatja kétségbe. Minél munkásabb valamely nép, annál jobban ragaszkodik az ősi szokásokhoz, régi erkölcsökhöz, az erényhez, — csak a tétlenséget kedvelő, az azt megszokott nép közt harapódzik el a bűn, az erkölcstelenség. Vajjon mi történik e tekintetben népiskoláink körében, kiváltképen pedig azon népiskolák körében, a melyekben a köznép leányai nyerik a nevelést és az oktatást ? Az 1868. XXVIII. törvényczikk az elemi nép- és ismétlőiskolákra nézve a kézimunka oktatását nem tette kötelező ve s így köznépünk leánygyermekeinek a nevezett népiskolák nagy többségében nincs alkalmuk arra, hogy az ei’kölcsöket és az Ízlést nemesítő, a kedélyt fejlesztő s az élet által is annyira megkövetelt kézi ügyességekben, nevezetesen a női kézi munkákban rendszeres oktatást nyerhetnének. Azon népiskolák nagyobb részében, a melyekben a köznép leánykái éveken át tanulnak, a kézimunka oktatásról szó sincsen ! A szegény leánykák 8 évig tartó iskolázás alatt megtanulnak írni, olvasni, számotvetni, tanulnak fizikát, grammatikát, botanikát, alkotmánytant, történelmet és még több más igen hasznos dolgot — de a leghasznosabb dologból, a mire az életben szükségük volna, nevezetesen a női kézimunkákból nem tanulnak semmit. Jól van-e ez így? Vizsgáljuk meg, hogy mi ennek a következménye ?