Nemzeti Nőnevelés 1909. 30. évf., 7. füzet (szeptember)

Emlékiratait adja ki, azon időkből, amidőn felejthetetlen királynénkat kisérte útjain híven, önzetlen odaadással, míg a magyarok őrzőangyala az ő karjai között ki nem lehelte áldott lelkét, míg meg nem szűnt dobogni az a szív, amelyben oly mérhetetlen nagy volt a fájdalom, melyet a szenvedés martyr-koszorúja font körül. Sztáray Irma grófnő, az Erzsébet-rend nagy keresztese, csillagkeresztes hölgy, a bajor Terézia-rend tulajdonosa stb. Zemplén-Sztárán született (Zemplénm.) 1866 július hó 10-én. Atyja Viktor gróf, anyja született szendrői Török Mária grófnő. Atyját korán elvesztette s már mint gyermekleány átérezte az élet fájdalmát és szenvedéseit. Egymásután mért a családra a Mindenható súlyosabbnál súlyosabb megpróbáltatásokat s az édes anya, ki egymásután temette el boldogságát, reményeit, lelkében egy nagy temetővel, de szívében sok szeretettel és eréllyel, Istenbe vetett törhetetlen hittel vezette gyermekei nevelését. A kiváló édes anya gyöngéd kezei formálták Irma grófnő lelkét, jellemét s tették a mindennapiság fölött messze kimagasló, nagyszabású egyéniséggé. A szeretet és a szenvedés jó mesterei voltak lelkének. Korán kifejlődtek benne mindazon tulajdonságok, amelyek igazán széppé, nemessé, Istentől valóvá teszik az emberi lelket. Előbb Klotild főhercegnő udvarhölgye volt több évig, majd 1894-ben Erzsébet királynénk meghívására hosszabb utazáson kisérte a Felséges Asszonyt, ki rendkívül megszerette Sztáray grófnő végtelenül rokonszenves lényét. Hogy állandóan környezetében lehessen, udvarhölgyévé nevezte ki. Elgyötrött idegzetére megnyugtató hatással volt Sztáray grófnő harmonikus egyénisége, s rokon lélekre talált benne. Nehéz óráiban oly sokszor lelt vergődő szíve enyhülést, az ő lelkének derűjében, nyugalmában. Sztáray grófnőt kivételes tisztelet illetheti a magyarok részéről, hisz vele töltötte életének utolsó éveit a mi feledhetetlen jó királynénk, «ki áldott kezét oly sokszor emelte nemzetünk fölé védőleg és áldólag». Sztáray grófnő fogta fel annak a csodás szép szempárnak utolsó pillantását, Ő hallotta utolsó sóhaját és az Ő szemében csillant meg az első könny, amelyet milliók könnye követett... Életének legnehezebb óráiban fogadalmat tett arra, hogy emlékiratainak kiadásával kegyeletes emléket állít az ő szeretett Királynéjának, hogy alakjának méltó megörökítésében majdan ott munkálhasson az ő rajongó szeretete is. De nagy és értékes ajándékot adott ezzel a magyar nemzetnek is... Hogy a kegyeletes munka épen október 4-én, Felséges Királyunk névünnepén jelenik meg, kifejezője ez ama nagy hálának, melyet Sztáray grófnő Felséges urunk iránt érez, ki akkor, amidőn Ő maga a végzetes csapástól földig volt sújtva, éreztette kegyes jóságát, elismerését Sztáray grófnővel. Megelőzve az összes főherczegnőket is, Ő volt a legelső, kinek a Királyné emlékére alapított Erzsébet-rend nagykeresztjét adományozta, királyi kézirat kíséretében, melyben kifejezésre jut az ősz uralkodó nemessége, nagylelkűsége.