Nemzeti Nőnevelés 1883. 4. évf., 10. füzet (december)

Ezelőtt néhány évvel vettem először részt egy nagyobb leányiskola növendékeinek felvételénél. A mély emberismerettel, kitünö pedagógiai szakképzettséggel bíró igazgató fogadta a szülőket és a növendékeket; én meg az iskolai anyakönyvet vezettem mellette. A szülők csak lassanként szállingóztak gyermekeikkel; tehát elég alkalmunk volt arra is, hogy velök társalgásba bocsátkozzunk. Nem is mulasztottuk el. Igazgatónk azonban, a mint egyik-másik szülő eltávozott, elővett egy napló-féle könyvet s abba szorgalmasan jegyezgetett. Én pedig e szünetek alatt, — míg ő irt — unatkoztam; mert nem akartam öt szorgos munkájában háborgatni, holott erősen bántott a kíváncsiság s szerettem volna megtudni, hogy miféle jegyzeteket vezet ő ama napló-féle könyvbe. Csakhamar észre vette ezt az én kedves igazgatóm s hozzám fordulva azt a kérdést intézte hozzám, hogy én nem jegyezem-e föl legalább ama növendékekre nézve a szülőkkel való érintkezés alkalmával szerezhető tapasztalatokat, a kik az én osztályomba fognak járni s miután én e kérdésre tagadólag feleltem, a következőkre figyelmeztetett: Soha jobb alkalma nem nyílik a tanítónak oly tények megfigyelésére, a melyek a növendékek megítélésénél, nevelésénél komolyan számba vehetők, mint épen a beírások alkalmával, kivált az ily esetekben, mint a jelenlegi; ha t. i. nem jönnek a beiratkozok tömegesen. — Ilyenkor olyan apró jelek, tények kerülhetnek szemeink ele, a melyekből nemi következtetéseket vonhatunk tudhatnók meg, hogy minő tényezők hatnak reájok az iskolán kívül, otthon. Lássa én ezért már a beírások alkalmával megkezdem az egyes növendékekre vonatkozó napló vezetését. — Mindegyik növendékünk számára egy-egy nagy ívet szentelek. Feljegyzők arra minden egyes számbavehetö tényt már a beírások alkalmával; és folytatom a jegyzeteket az egész év folyama alatt. E tényekből aztán meg-kisertem a növendék lelki állapotának leírását összeállítani, hogy a midőn a növendék egyes tetteit, munkáit, magaviseletét meg kell ítélnem: e feladatban a kiindulási pontot ne csak egy vagy két tényből, hanem a növendék általam megismerhető lelki életének képéből választhassam ki. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az oly esetekben, a midőn a növendékeket csak egyetlen egy tényből kelle megítélnem - rendesen kevesebb hatást tudtam a kiválasztott nevelési eszközökkel elemi, mint akkor, ha a növendék egyéniségének megítéléséhez több adat állott rendelkezésemre. Igaz ugyan, hogy még így is sokszor megesik rajtam, hogy egyik-másik növendék felfogásában sokáig tévutakon járok és nem sikerül az egyéniség természetének kipuhatolása s ennek folytán nem tudok reá hatni de az ily esetekben is vigasztal az, hogy nem mulasztottam el a növendek lelkének tanulmányozását es ilyenkor uj erőt ád a kutatáshoz az az inger, hogy hátha mégis sikerül a növendek helyes megítélése. Meggyőződésem az, hogy a nevelő a növendékre csak akkor hathat fejlesztőleg, ha annak egyéniségét ismeri, s e meggyőződésemet a tapasztalat számtalanszor igazolta.