Nemzeti Nőnevelés 1912. 33. évf. 9. füzet (november)

Mindenki, de különösen, akinek lágy a szive ós érzelmes a hangulata, forduljon egy kicsit java gondolataival affelé a szívhezszóló, beszédes ünnep felé, melyet épen ezidén ül a magyar eszthetikai világ. Jusson eszünkbe, hogy december 29-én kiosztásra kerül az első kétezer korona, mellyel a legjobb kritikai dolgozatot akarja jutalmazni Greguss Ágost. Jusson eszünkbe, hogy az, aki atyja volt a magyar eszthetikai tudománynak, halála után is hűséges őrzője irodalmunknak. Emlékezzünk meg arról is, hogy feleségével együtt tette az alapítványt, hogy házasságuk emlékét is megörökíteni óhajtotta, hogy egybekelésük évfordulóján oszt áldást. Emlékezzünk meg róla, hogy olyan pénzzel oszt áldást, melynek rideg hangját felhangolta ideális dicshimnusszá, melynek hideg fogását fellobbantotta gyújtó lánggá. Legyünk büszkék rá, hogy a tudományos magyar eszthe-tika atyjának ilyen az emlékműve! Tekintsünk fel arra, aki előre halad az élet útján és itt is boldogan néz vissza bele abba az időbe, mikor szívéről döntött. Tekintsünk fel arra, aki hálás kegyelettel adózik a boldogságért; aki halhatatlan tanúságot tesz róla, hogy boldogsága irányítja sorsát is, lelkét is; aki a saját múltjáról mások jövőjére gondol. Tekintsünk fel arra, aki hazafias tettét a családi kör fényével vonja be. Közeledjünk életéhez, munkájához, szelleméhez! Greguss Ágost 57 évig ólt csak, de az ő 57 éve 1825 és 1882 közé esik. Ez az ő rövid élete csupa szenvedés, csupa boldogság, csupa nagy esemény. Szinte szokatlan hallani erről a szelid, emberszerető, egyensúlyozott lelkű tudósról, erről a sok szépet és sok jót hirdető tanárról, hogy látta ós harcolta a szabadságharcot a szülőföldjén, a megyében, a táborban; hogy sokáig bujdosott; hogy tizenegy hónapi fogságot ült; hogy gimnáziumi tanári állását egyszersmindenkorra elvesztette. A szabadságharc előtt és után is mindig nagy megpróbáltatások és nagy feladatok érik. Tizenhárom éves korában elveszti édesapját. Tizennyolc éves korában külföldi egyetemre megy, előbb Bécsbe, majd később még messzebb egész Haliéba. Tizenkilenc éves korában pályát változtat; az orvosi szakról áttér az íróira. Húsz éves korában a magyar irodalom érdekében barátkozik, lelkesít, nyelvet tanít; hozzájárul, hogy irodalmunkat olvassák, fordítsák, szeressék. Húsz éves korában ellenállhatatlan erővel tör ki belőle a családjában élő tanári és eszthe-tikus hajlam, olyan ellenállhatatlanul, hogy most már lankadatlan kitartással kiséri végig egész életén. Huszonegy évvel tanár, huszonkét évvel házasember. 1847 volt, mikor megházasodott.