Nemzeti Nőnevelés 1886. 7. évf., 6. füzet (augusztus)

A nö sajátképi rendeltetését s cselekvéskörét határozottabban körvonalazta a természet, mint a férfiét, kinek hasonlíthatlanúl szélesebb tettkört és elágazóbb életirányt szabott. Annál jobb. így nevelésén is a határozottságnak, biztosságnak s rendnek lehet és kell elömlenie; kiképezésében mindennek neme sajátságaira, hajlamaira, jellemvonásaira építtetnie. S annyiban is meg van ez könnyítve, hogy a nőnek, inig egyfelől sajátképi életfeladatai elidegeníthetleniil vannak kijelölve, másrészről a hozzájok való tulajdonok is meg vannak a természettől adva. Az érzés gyöngédsége, lágysága és bensö-sége, a szelídség, engedékenység, türni-várni tudás, az önmagát feledő, feláldozó szeretet, mértékletesség, takarékosság s a maga házi körére szorítkozás, — mindezek kiválóan es annyira női tulajdonok, hogy ellenkezőik épen a szeretetremeltó nőiességet rontanák le. Nem hiányoznak azonban ezekkel határos, de kevésbbé megnyerő más tulajdonai sem : az ingatagság, ingerlékenység, a szenvedélyes vágyak, túlhajtott igények, a tetszvágy, csacskaság, s némelykor bizonyos szellemi hűdöttség, mely benne minden belső foglalkozást, erőfeszítést, emelkedést gátol. Mindezek megannyi útjelzők az ösvényen, melyeket a nö nevelésében figyelmen kívül hagyva megtévedünk. A nőgyermek nevelése határozottan a családra van utalva. Érzületének kifejtése kell, hogy a szülői körben menjen véghez. Azért ismereteinek s készültségeinek a családi házon kívül megszerzése se teljék huzamos időbe; mivel részint a tartós távoliét, részint talán valamely, épen nem előnyös benyomások gyöngíthetnék az anya oldalán fejlett érzületét. E tanács fontossága csak nö azáltal, hogy a nő igazi, észszerű nevelésének gyermekéveitől fogva jövendő hivatásához s foglalkozási köreihez kell elögyakorlatul szolgálnia. S hol fogná ezt inkább, mint az édesanya körül feltalálni. Maga a bábuzás is kedvesebb, szívélyesebb otthon, hol a bábuzót az anyai s testvéri szeretet környezi. És e játék nem utolsó jelentékü a kis lyánka életében; mert a női munkákra hangolja, s az anyai csendes foglalkozásra, gondosságra, jószívűségre szoktatja öt. Szükség mégis, hogy korán bevonjuk a háztartás iránti érdeklődésbe is; aprós szolgálatok által fejleszszük ügyességét, és — a mi fö — hasznos vagy kellemes, könnyebb vagy terhelőbb, de folytonos foglalkoztatással véribe oltsuk a tevékenységet. Sőt mikor a komolyabb munkára s kötelességekre is kerülhet már a sor, nem erejét, de itt-ott korát haladó gyakorlatokba is beavassuk. Bármily helyzetben is a nö egyik főerénye, a szorgalom fogja így belső értékét emelni. A serénység, munkaszeretet, s — hol kötelesség hí — minden kényelemről s örömről való kész lemondás akárkit is, de kétszeresen díszesíti a nőt. . . Ezekhez tartozik továbbá, természetébe nevelnünk azon nemes becsvágyat is, mely örülni tudjon minden elért ügyességnek és sikernek; mely rugója lehessen a kitűnőségre törekvésnek mindazokban, mik a háztartási gyakorlat s egyátalán a női foglalkozás körébe eshetnek; és végül sugalmazója az anyagi jólétre törekvésnek és az ebből folyó, tisztesen számító takarékosságnak, mely semmi fölösleget sem enged kisiklani kezéből; semmit, legyen bár csekélység, kárba veszni.