Nemzeti Nőnevelés 1895. 16. évf., 1. füzet (január)

A tizenkilenczedik századunknak talán egyik fő jellemvonása: a mindig általánosabb és általánosabb érdek a tudomány iránt. Az a kielégithetlen valami, a mi mindenikünkben, öntudatosan vagy öntudatlanul nyugtalankodik, a mint megérdemeljük az emberi nevet, most mindnyájunkat leginkább a világegyetem rejtélyeinek megoldására ösztönöz. Tudni akarunk, mert érezni kezdjük, hogy a tudás az első föltétele annak, hogy összeköttetésben, összhangban legyünk a világegyetemmel. Ezért igyekszik a tudomány a társadalomnak minden rétegein áthatolni, mindenüvé eljutni. Most már megértettük azt, hogy az egyének és egyedek felett van az emberiség, a mely él és fejlődik, mint minden szerves egység és mely, mint minden szerves egység, a tökély felé törekszik, azaz lényének teljes kiképzése és öszhangja felé! Hosszú évszázadokon át a gyermekség sötétségében s öntudatlanságában tengődött az emberiség, míg végre, lassan-lassan fölismerte magát, öntudatra ébredt és magához igyekezett ragadni saját élete vezetését. Mind többen és többen keresik most az igazat és minden igazság, a mit fölfedezünk, az örök tökélynek egy-egy parányi vonása, egy-egy változata, mely az egész emberiséget előre segíti. De éppen azért, hogy annyian keresik az igazat, rendkívül elágazódnak ma a tudományok, mindenik egy vagy más apró kis részletébe merül bele. Eltűnt, örökre eltűnt, a régi kor szinkrezise. Mert vagy még buta elmékkel találkozunk jelenleg, oly elmékkel, melyek még többé-kevésbbé üresek, nem érdeklődnek, nem keresnek semmit, nem élnek s a nem lét nyomasztó uralma alatt tengenek; vagy pedig keresőkkel, de a kik még egymástól elszigetelve s legtöbbnyire a nagy egységet szem elől veszítve, apró részletekbe tévednek bele. Az analízis korszakát éljük, mely átmeneti, háborús, összhangot nélkülöző, meddőnek látszó korszak, mivel hogy az analízis nem teremt, csak, a midőn helyesebb, igazabb utakra terel, tisztább fogalmakat ad, előkészít az összefoglaló szin-thezisre, mely egykor majdan öntudatos összhang lesz, akkor, a mikor a tudományok oda fognak jutni, hogy összetalálkoznak, összeolvadnak a tudományok bölcsészeiében. Akkor az emberiséget tudományosan, összhangzatosabban fog lehetni szervezni az örök igazság törvényei szerint s meg fogják teremthetni az emberiség pszichológiáját, mely az emberre nézve a legérdekesebb, legfontosabb tudomány lesz.