Nemzeti Nőnevelés 1896. 17. évf., 10. füzet (deczember)

Minden kiállításon a tanügyi csoport vezetőinek van legnehezebb munkájuk. Egyrészt az anyag mennyisége, másrészt a beküldött tárgyak sokfélesége nem kis gondot nyújt a tárgyak rendezésénél. Ebben a csoportban kell a rendezőknek leginkább rnegküzdeniök a kiállítók sokféle egyéni felfogásával s az abból eredő sokszor rendszertelenül összehordott kiállítási tárgyak halmazával. Erre a meggyőződésre jutottam, mikor azt a tengernyi, apróbbnál apróbb holmit megláttam a tanügyi kiállításban s elképzeltem azt az óriási munkát, melyet a nagy anyaghalmaz elrendezése követelt. A kiállítók egy része — szól ez különösen az alsóbb fokú intézetekre — bámulatos naivitással tárta elé kincseit, helyet követelve egy-egy elemi iskolás növendék külön kézimunkája számára is. Elfeledték, hogy az iskolai kiállítás czélja minden tantárgynál csak az intézet tanítási menetének, módszerének a föltüntetése lehet. Szóval nem tudták megválasztani a kiállítandó anyagot s a kiállítás módját. Innen vau, hogy a laikus közönség bizonyos közönynyel nézte végig a tanügyi csoport kézimunkáit s a szakértőnek alapos s fáradságos munkáj ába került, míg kikereste belőle a lényeget, a dolog magvát. Mert a nagy anyaghalmaznak meg volt mégis a kellő értéke, a mely a szakértő igényeit jórészt kielégíthette. Először is örömmel vehette észre, hogy az elemi s felsőbb fokú tanintézetekből kipusztult a berliner-pamut korszaka. Az abból készült kanári madarak s képtelennél képtelenebb színű s alakú rózsák, füvek nyomtalanul eltűntek az iskolából s a másféle hiábavaló porgyűjtő apróság is lejárta idejét. Az egész oktatás gyakorlati czélok felé törekszik, bár még nem oly eredménynyel, mint az szükséges volna. Az ezelőtt 20—25 évvel megjelent munkakönyv, melyben Zir-czen Janka a női kézimunka oktatási módszerét gyakorlati úton mutatta be, megtenné gyümölcseit. Az abban feltüntetett anyaghoz idomult a tanterv s az abban bemutatott módszert alkalmazzák az állami tanítónő-képzők s az abból kikerült tanítónők is az iskolában. Az ezredéves kiállítás tanügyi csoportjában az országban levő elemi iskolák közül csak 58 vett részt. Ez a szám elenyészően csekély elemi iskoláink számához képest s ennélfogva általános képet az egész ország tanügyéről s kézimunkaoktatásáról nem nyújthat. Érdekes lett volna, ha ezen iskolák bizonyos rendszerben, vidékenkint, földrajzi fekvés vagy nemzetiségek lakta vidékek, vagy fentartóik által nyert jellegük szerint csoportosultak volna a kiállításon, s ezek közül is csak a legjobbak szerepeltek volna.