Nemzeti Nőnevelés 1889. 10. évf., 4. füzet (április)

Leányoknál a nyomon járó gondolkozást legjobban az iskola azon törekvése mozdítja elő, hogy az általa nyújtott műveltség bennük összhangzatossá váljék, azaz hogy a természetre és társadalomra vonatkozó ismereteknek kerek egészszé alakulása az egyéniség szabályszerű fejlettségében kinyomatot nyerjen. Evvel ugyanis az egyéni öntudat egységét biztosítja, melynél fogva a lelki erőket összpontosítottságuk a kölcsönös támogatásra bírja, a mi első sorban a gondolkozás munkáját tökéletesbíti. Az érintett követelménynek van azonban egy föltétele, t. i. hogy az oktatás az életre, a mint az a növendék előtt kitárul, kellő tekintettel légijén. Kétségtelen, hogy származás, éghajlat, táplálkozás, környezet elhatározó befolyással van egyéniségünk, természetünk és jellemünk alakulására; ennélfogva szellemi munkánknak a nevelés egész folyama alatt kivált e tényezők körében kell intenzívnek lennie. A tér, melyen azok, mint központban egyesülnek, a családi otthon, mely a nőnél igen sokáig, igen nagy mértékben marad legkisebb részleteit illetőleg is tökéletesen meghatározott, az élet teljességével eléje táruló kép, míg hozzá képest a nagy világ csak vázlatos, homályos háttér. A hivatás gondolata köti le hozzá; belőle is idővel egy otthon központja válik. E szempont a leányoktatás egyik vezér-elveként tekinthető, melyből azonban nem következik épen, hogy a tantárgyak részleteiket illetőleg csak oly elemekből legyenek összeállítva, melyek valamely vonatkozással bírnak a családra és a háztartásra. Az iskola általános műveltséget óhajt és köteles adni s az életre való elökészítés bármily kevéssé mondható leányiskolában szakiránynak,, mégis helytelen felfogás és túlbuzgóság folytán a legrosszabb fajtájú egyoldalúságra vezethet: a növendéket a nemzeti és emberi mivelődés nagy áramlásától elszigetelheti. Pedig ha majd nem tudja megérteni a kort és az embereket, midőn otthona szűk köréből kilép, és ha nem járatos a jelen társadalmat foglalkoztató és éltető ismeretkörben: belső meghasonlások martalékává lesz, melyeknek veszélyétől az iskolának épen meg kell óvnia. Ennek azért a tudományos vizsgálódás eredményeit nem szűk körű alkalmazás formájában kell közvetítenie. Még az sem igazolható teljesen, ha pl. a történelem mindenütt a női alakokat emeli ki és e nem állapotait rajzolja: a róla festett igaz kép egyáltalán több képző erővel bír a tenden-cziózusan kiszínezettnél. A nőknek kedvéért sem szabad a tudományt saját lényegéből, alakjából kiforgatni, a mint ezt az engedményt felekezeteknek, pártoknak sem lehetünk hajlandók megadni.