Nemzeti Nőnevelés 1918. 39. évf. 1-6. füzet (január-június)

Dr. Vásony Lajos a «Nemzeti Nőneveles» eddigi szerkesztője, aki 1915-ben nagy ügyszeretettel és hozzáértéssel vette át a szerkesztést — a lefolyt év végén egyéb elfoglaltsága miatt lemondott a lap szerkesztéséről. 1915-ben «Beköszöntő»-jében adott programmja, — amelyet a háborús évek nagy nehézségei közt megvalósítani igyekezett, — a lap szép tradícióit folytatta s ép ezért sajnálattal látjuk őt távozni szerkesztői asztala mellől. Meghajolva eddigi szerkesztőnk nagyon is megokolt elhatározása előtt a lap szerkesztését a mult példájára a tanári kar vállalta magára azzal, hogy megbízottjaként, alulírt mint felelős szerkesztő Berta Ilona igazgató közreműködésével és a tanári kar támogatásával látja el a lap vezetését és irányítását. Amidőn ezt Olvasóinknak szíves tudomására hozom, lapunk programmjának részletezésétől felment 8 év óta vallott s megvalósított s ma sem változott programmunk. Ha változik is a szerkesztő személye — egy nem változhat: a «Nemzeti Nőnevelés» kipróbált és évtizedeken át helyesnek bizonyult programmja. Nem változhat a lap szellemi iránya, nem változhat a szellem, amely a lapot - közel négyévtizede - múltjában mindig irányította s a jövőben is irányítani fogja s mely erejét a «Nemzeti Nőnevelés» szép múltjából meríti s ez: a nemzeti szellemű nőnevelés minél intenzivebbé tétele, a tanítónők érdekeinek hathatós támogatása, az intézet egykori növendékeinek összetartása, az általános tudásvágyat kielégítő ismeretterjesztés s azoknak támogatása, akik bár intézetünktől elváltak, tanácsadásért ide fordulnak. Foglalkozni kíván a lap a nőnép társadalmi és lelki világával, számot kíván vetni a nő gazdasági erejével s gyümölcsöztetni kívánja a nemzeti kultúra dicsőségére a női nem ritka szép tulajdonságait. Programmunk megvalósítása a közel jövőben új helyzet elé állítja a «Nemzeti Nőnevelés»-t, A világháború rombadöntötte évezredes kultúránk sok pótolhatatlan alkotását, megingatta az igazi emberiességbe vetett hitünket s azokat az okokat, amelyek e háborút előkészítették s oly huzamossá tették: a gőgöt, kapzsiságot s élvhajhászást a világháború nemcsak hogy nem szüntette meg, sőt erősítette s amelyek annyi pusztítást okoztak az évezredes erkölcsi felfogásban, amit megszüntetni a jövő hivatása s amit megszüntetni a társadalom szellemi vezetői: tanárok, tanítók vannak hívatva. A mi hivatásunk a társadalom részére minél több boldogságot, békét és igazi s nem mondva csinált haladást, egyszóval igazi emberi kultúrát teremteni. Ez a mi missziónk a jövőben s ennek a célnak szolgál majd a «Nemzeti Nőnevelés» s általa a magyar értelmiség igen értékes része: a magyar nő. A magyar nőkre s elsősorban a magyar tanítónőkre vár az általános erkölcsi és szellemi sülyedésből kivezetni s nemzetet s ellenállásra képessé tenni azt a nemzedéket, amely az erkölcsi újjászületést meg fogja érlelni. A jövő élet átalakulásában a főszerep a nőké.