Nemzeti Nőnevelés 1889. 10. évf., 6. füzet (június)

T. ház! Tekintve azt a körülményt, hogy, mikor a múlt ősz folyamán a vallás- es közoktatásügyi tárczát átvettem, a költségvetés már részletesen meg volt állapítva, a tisztelt ház bizonyára kegyesen meg fogja engedni, hogy ezen budget egyes tételeinél az esetleg szükséges részletes felvilágosításokat az államtitkár úr is megadhassa; a mi azonban épen nem ment fel engem azon feladat alól, hogy mindjárt a vita kezdeten en is felszólaljak; mert nemcsak természetesnek, de jogosnak is tartom a t. háznak azon várakozását, hogy a budgetvita folyamán nézeteimmel és felfogásommal, legalább általánosságban megismerkedjék. Legalább általánosságban mondom, mert olyan ügykörben, mint a minő az enyém, melyben nagyfontosságú tudományos, egyházpolitikai, felekezeti, minden fokozatú oktatási, nevelési, emberbaráti, művészeti feladatok es kérdések a legtarkább egymásutánban váltakoznak, minden részletre kiterjedő programmot megállapítani egyáltalában nehéz, egy pár hónap lefolyása alatt pedig -— azt hiszem — teljesen lehetetlen. Nem tagadom ugyan, hogy midőn a minisztériumba beléptem, már egyes detail-nézeteket és felfogásokat is hoztam magammal, valamint, hogy olyanokat eddigi miniszteri hivataloskodásom alatt szereztem is. Egyikére, másikára a vita folyamán, sőt e beszédem folyamán is vissza fogok térni; egészben véve azonban ezen detail-nezetek es felfogások csak elméleti értékkel bírhatnak mindaddig, mig meg nem győződtem arról, hogy azok a gyakorlatban tényleg alkalmazhatók is. Már most, t. ház, a mi az általános programmot illeti, azt tartom, hogy ennek változatlanul egynek és ugyanazonosnak kell maradni, bárki üljön e miniszteri széken, és hogy ez egy pár rövid mondatban összefoglalható. A vallásügyek terén az állami és királyi jogoknak, úgy, a mint azokat törvény és törvényes gyakorlat megállapította, teljes megóvása mellett egyúttal teljes tiszteletben tartása az egyházi és felekezeti jognak és munkakörnek, valamint az egyéni lelkiismereti szabadságnak, továbbá azon kérdéseknek, a melyeknek sem törvény, sem törvényes gyakorlat nem provideál, az illető érdekelt tényezőkkel lehetőleg egyetértő, kölcsönös bizalom alapján való megoldása, természetesen az állam érdekét mindig szem előtt tartva.