Nemzeti Nőnevelés 1912. 33. évf. 10. füzet (december)

A kolozsvári áll. felsőbb leányiskola szomorú eseménnyel kezdte meg iskolai évét. Szeptember utolsó napjain búcsút vett tőle igazgatója, nagy szellemű megteremtője: De Gerando Antonina. Nyugalomba ment e kiváló nő ... Elhagyta örökre élete nagy müvét: az iskolát. Eltávozott a helyről, melynek harminckét éven át lelke, éltető szelleme volt s szerető gondviselője mindazoknak, kiket jó sorsa odavezetett. Az erdélyi intelligens családok leányainak temploma volt ez iskola, melynek oltárán apostoli buzgalommal, önfeledt odaadással áldozta fel De Gerando nagy lelkének gazdag tartalmát. A legnemesebb emberszeretet-nek, a eoha meg nem szűnő jóságnak és lángoló hazaszeretetnek otthona volt e hely. De Gerando Antonina 1845-ben, Párisban született. Atyja De Gerando Ágoston, előkelő származású, kiváló francia író volt, aki magyarrá lett s szabadságharcunkban is résztvett. Francia és német nyelven alapos és nagy rokonszenvvel megírt több munkában ismertette hazánkat. A m. Tud. Akadémia tagjává választotta. Anyja Teleki Emma grófnő, jeles írónő, volt, a halhatatlan emlékű Teleki Blanka nővére s maga is számüzöttje a 48-as időknek. Antoninát, korán elveszítvén atyját, teljesen művészlelkű anyja nevelte, aki két gyermekének és a haza szeretetének áldozta életét. Antonina többször járt ugyan fiatal korában hazánkban, de nevelő hazája Franciaország volt. A párisi városházán tette le a tanárnői vizsgát. A többi között Irányi Dániel is tanára volt 1872-ben Pestre jött, attól az eszmétől indíttatva, mely munkás pályáján világító célpontja volt mindig: emelni a haza javát a nevelés útján. Azt a hazát akarta szolgáim, melyet nagy szenvedések árán, édes hazává tett számára a családi tradíció. Az apa, az anya, a szeretett rokon nemzetnevelő munkája a béke, lelkes sikraszállása a veszedelem idején, majd száműzetése és börtönsínylődése: kitörölhetetlen nyomot hagynak a finomlelkű gyermek érzésvilágában. A lelkes, fiatal, évek folyamán e nyomok mélyülnek, világosodnak, hozzájuk kapcsolódik a bámulat, a tisztelet a családi megszenteltség érzése s ime, a benyomások apostoli elhivatássá érlelődnek. Ez a hatásérzet vezette hozzánk. Ott hagyta művelt, szabad, nagy kulturáju szülőföldjét s eljött az elmaradt, de öntudatra ébredt nemzethez, hogy folytassa a családi hagyományt, mely szellemi öröksége volt. S valóban folytatta is. Folytatta szóval, tollal és tettel, egy gazdag lélek csodálatra méltó idealizmusával. Folytatta hősiesen, csüggedetlenül, ahogyan csak azok tud-ják, akiknek életét egy magasabbrendű eszmény irányítja. Ily családi szellemtől szaturált lélekkel fog munkához. Pesten kurzust nyit a művelt családok leányai számára, külföldi, minta szerint. Majd Kolozsvárt telepedik le s 1880-ban városi felsőbb leányiskola élén áll, melyet később átvett az állam. Neve és iskolája csakhamar közismert lett nemcsak a városban hanem egész Erdélyben, s egyéniségét osztatlan szeretet, tisztelet és nagy népszerűség övezte. Mert aki Gerandoval csak egyszer is beszélt, az a rendkívülit rögtön megsejthette benne. Természetes, minden pózt mellőző, puritán egyszerűségű megjelenésével oly ember benyomását keltette, aki nagy belső értékek birtokában nem szorul rá a mondvacsinált hatáskeltésre. Végtelenül finom, közvetlenül szeretetteljes modora pedig ellenállhatatlan erővel vonzott magához mindenkit. Mintha annak a gazdag léleknek minden értéke azt sugalmazta volna: «Légy jobb, légy önzetlenebb, légy szere-tőbb szívű, igaz ember !»