Nemzeti Nőnevelés 1908. 29. évf., 7-8. füzet (szeptember-október)

«A magyar közoktatásügyi miniszter munka- és hatásköre — mondja Molnár — sokkal tágabb, mint az ugyanolyan állású angol miniszteré. A közoktatásügy minden ágát felöleli ez a hatáskör és az általános műveltségre, irodalomra, művészetre, sőt a színházakra is kiterjed. Természetes tehát, hogy az az idő, melyet e munkakörbe vágó tapasztalatok kedvéért •itt töltöttem, rendkívül sokoldalú tevékenységben telt el. Megnéztem e Wallaee gyűjteményt, a British és South Kensington múzeumokat és több más képtárt és múzeumot. Örömmel fogadtam a meghívást, hogy az angol Bankot és a telegraphhivatalt megtekintsem. Láttam Oxfordot és Etont és többet a legjobb elemi iskolák közűi. A múzeumokban, az utcákon, a magánéletben sok megcsodálni és sok tanulni valót találtam. Magyarországban úgy tekintünk Angliára, az angolra, mint az első országra, első nemzetre, melyet mintáúl választunk és követni akarunk. A legjobban megragadott engem az angol jellemnek erősen gyakorlati jellege. És különösen ezért — de sok más egyébért is — örülök annak, hogy 15 magyar pedagógus még szeptember havában ellátogat Londonba az erkölcsnevelési kongresszusra. Bámulatraméltó az angol népnek józan gondolkozása. Az ország minden intézménye visszatükrözi a józan ész és az intenzív, erős egyéniség megnyilatkozását. Ez az talán, amit legjobban csodálok, az egyéniséget, az egyénit az építkezésben, a művészetben, szokásokban, az angol ember egész magatartásában, életében. Minden kérdést, minden problémát a gyakorlati élet szempontjából méltat s nem indul a könyv után, melyből elméletileg tanult róla. A megítélésnek ez a — hogy úgy mondjam — vállalkozó ereje nincs meg ily mértékben a magyar lélekben. Mi más irányban fejlődtünk s én megvallom, bizonyos megelégedéssel nézem a mi rendszerünket, mely különösen elemi és középiskoláinkban fejlett ki legteljesebben. A tanítás természetesen nálunk is kötelező, a vallástanítást illetőleg pedig, merem mondani, előbbre vagyunk Angliánál, Mi teljes vallásszabadságot engedünk az iskolákban, a gyermekeket a vallásórákban felekezetek szerint külön csoportokban saját hitoktatóik tanítják. Nagyobb súlyt helyezünk nemzeti történelmünk és a földrajz tanítására. Ez politikai okokból is történik, amelyekbe nem akarok mélyebben belebocsátkozni. A rendszeres eljárásnak tulajdonítom, hogy az általános .tudás — amit encyclopedikusnak is nevezhetnék — jól alapozott nálunk.