Nemzeti Nőnevelés 1892. 13. évf., 7. füzet (szeptember)

A leánynevelés kérdésében nálunk még meglehetősen eltérő nézetek uralkodnak. Mondhatnám azt is, hogy pártok vannak, mint akár a politikában. Először is ott vannak az ósdiak, kik azt tartják, hogy a tudás egyáltalában csak a férfiaknak való; a leányoknak veszedelmes, mert mihelyt írni tudnak: szerelmes leveleket írnak, s mihelyt olvasni tudnak: regényekbe bolondulnak. Szemben állanak ezekkel a radikálisok (szélsők) a nőemanczipáczió hívei, kik úgy képzelik, hogy a nők a férfiak «átkos kormánya» alatt nyögnek, holott aránylag még tehetségesebbek, mint ezek, — tehát eljött az ideje, hogy a nő, a ki eleddig amolyan «melléknév» számba esett, «főnévvé» promoveáltassék. E párt emberei arról ábrándoznak, hogy a jövő században az összes hivatalok, politikai életpályák a nők kezébe jutnak. Ha valaha ez a fantazmagória megvalósulna, a természet törvényei szerint csak rövid ideig tarthatna. A nők úgy járnának, mint a tündérmesebeli herczegkisasszony, a ki azért szerencsétlen mindenben, mert keresztelőjekor királyné-anyja elfelejtett meghívni egyet a tündérek közül. És ez a tündér, a kit elfelejtettek meghívni emanczipácziójuk keresztelőjére, a tündérek közt a leghatalmasabb; neve: Természet s parancsainak az egész világ engedelmeskedik. Jaj a nők jogai harczosainak, ha elfelejtenék e tündér tanácsát előre kikérni. Harmadik csoportba tartoznak a mérsékelt haladók, kik szánják a munka nélkül maradt nőket s helyeslik, hogy ipariskolákat, kereskedői, vasúti, távirdai és postai tanfolyamokat végezzenek, s kenyerüket tisztességes munkával megkeressék. Abba is jó szívvel beleegyeznek, hogy a leányok polgári iskolát, felsőbb leányiskolát, tanítónőképezdét végezzenek, persze abban a reményben, hogy azért holmi könyvvezetői, pénztárnoki, s nevelőnői, vagy elemi tanítói állásnál magasabbra nem vágynak. E pártok közül az első fél mindentől, amit míveltségnek hívnak; a második nem fél semmitől, még a természet rendjének felfordulásától sem; a harmadik fél valamitől, nevezetesen attól, nehogy a nők magas míveltségre tévén szert, nagyon becses munkát végezzenek a társadalom életében. — Könnyen beláthatni, hogy e pártok egyikének sincs és miért nincs igaza; mert a természetet se felforgatni, sem elfojtani nem szabad, de nem is lehet.