Nemzeti Nőnevelés 1880. 1. évf., 4. füzet (április)

Ha az államférfi egy és más tekintetben sajnálattal tekint is vissza a mult (1872—75) országgyűlés mulasztásaira : a kor művelődésének történetirója a tanügy terén is mutathat föl előhaladást. Megemlíti bizonyára a Ludovica Akadémiát, a mely feladatául tűzte, alkalmas tiszteket képezni a honvédségnek. Megemlíti, hogy a szegény vakok intézetét ez időben vette az ország gondjai alá. Rámutat a díszes könyvtári épületre, az egyetemi ifjúság és tanári kar önművelésének e kényelmes csarnokára. Mig a fővárosban az egyetemi építkezésekkel a fensőbb elméleti és gyakorlati oktatás alkalmasabb helyiségeket nyert: tul a Királyhágón a tudományoknak egy uj magyar egyeteme kezdette meg üdvös működését, versenytársa egykor, hasonló viszonyok közé állítva a fővárosi magyar királyi egyetemnek. És ha nem létesült a középoktatás teljes szervezése, az a határozat, mely megengedte, hogy az eddig hatosztályu reáliskola két uj osztálylyal toldassék meg, nagy reformot jelöl e középiskolánk tantervében. Lehetővé lön azzal téve mind a tudományoknak, az ifjak túlterhelése nélkül, alaposabb tanitása, mind az irodalmi képezés fejlesztése. Elmondja továbbá a történetíró, hogy bármily súlyosak voltak a pénzügyi viszonyok, a népoktatásra megajánlott összegek számos uj iskola keletkezését és fölszerelését tették lehetségessé; s hogy a midőn a létezőnek föntar-tása is annyi gonddal járt, midőn egyéb téren a föntartás költségei is alászállittattak: tanítónők képezésére két új intézet költségei minden ellenmondás nélkül ajánltattak meg. Sőt e pénzügyi tekintetben oly válságos időben, s az országos pénztár hozzájárulásának biztosításával keletkezett a néptanítók és azok özvegyeinek és árváinak nyugdíjintézete. Följegyzi végre, hogy ez országgyűlés tette az első ajánlatot egy fensőbb nőiskolára. Csekély kezdemény egy nagy irányban. Nem kisebb dologról van szó, mint hazánk népessége felének nagyobb műveltségéről. Mi, az erősebb fél, kizárólag magunkról gondoskodtunk eddig a közép és fensőbb oktatás terén; leányaink alig részesültek ezelőtt közköltségen magában a fővárosban is eleminél magasabb oktatásban. A leány polgári iskolák ugyan ma már nagy hiányt pótolnak e részben: de hány vagyonos, nagy községben találjuk azokat máig felállítva ? A magasabb nőoktatás a családok körében még mindig idegen gouvernante-ok, s a családon kivül költséges magánintézetek kezében van, a melyek közül vajmi kevés felel meg egy középiskola föladatának.