Nemzeti Nőnevelés 1904. 25. évf., 4. füzet (április)

Spencer Herbert az ő mindent átfogó elméjével «Synthetikus filozófiájában»* a biologiai, lélektani, társadalmi és erkölcsi fejlődés alapelveit vizsgálva, a nők és gyermekek helyzetéről is megemlékezik. Azon reményben közöljük itt az alább következő fejezeteket, hogy a komolyabb olvasmányokat kedvelő olvasóink e mélységes fejtegetéseket megszeretvén, a korszakos fontosságú mű magyar kivonatának olvasására is kedvet merítenek. A fordítóknak a mű világos, magyaros átültetéseért e kis mutatvány alapján is bizonyára mindenki szívesen szavaz velünk együtt köszönetet. «A nők helyzetéről» a nagy tilozofus a szocioloi/ia alapelveivel kapcsolatban értekezik. «A synthetikus filozófiának kivonata» cimii, fentebb idézett mű negyedik részének XX. fejezete ugyanis a «Házi intézmények »-kel foglalkozik. E fejezet I. a fajfentartá-sából kiindulva vizsgálja, II. a faj, a szülők és az utódok eltérő érdekeit, IH. a nemek kezdetleges viszonyait, IY. a saját, vagy az idegen, a törzsből való házasodási, V. a nőközösséget, VI. a többférjüséget, VII. a többnejüséget, VUL az egynejüséget. mint a házassági viszony különböző fejlődési fokozatait; vizsgálja végre, IX. a családot, X. a nők helyzetét, XI. a gyermekek helyzetét és XII. a házi intézmények alakulását a múltban és a jövőben. E vizsgálódások közben kiemeli, hogy «azok a házi viszonylatok, melyek erkölcsileg a legmagasabb rendűek, biologilag ós szociolo-giailag is a legmagasabb rendűek», továbbá, hogy az egynejű család a legfejlettebb, mert az utódok és szülők érdekei itt vannak leginkább megóva, azért tehát a monogamia a legtermészetesebb házassági forma az emberi nem számára. A családi berendezés különböző formái természetszerűen együtt járnak a szervezettség harcos és gazdasági rendszerével; a militarizmus a nőrablásnak, a despotizmusnak, a többnejüségnek kedvez, míg az indusztrializmus (itt általában a gazdasági viszonyok fejlettebb voltát érti) az egynejüségnek, a családi élet fejlettebb formáinak kedvez. Ma az állam «tetemes mértékben elbitorolta a szülei működéseket a gyermekkel szemben, ezáltal a családélet bomlására hatott, a család felbomlásának ez a mértéke már túlságos, és azt részleges újra egyesülés fogja követni.» A politikusoknak és emberbarátoknak megszívlelésre ajánlja azt a követelményt, hogy: «Gyermekkorában minden egyes tagnak képtelensége arányában kell jótéteményeket nyernie; de ha felserdült, képessége arányában kell jótéteményeket nyernie.» Az emberi nem t. i. egy nemzedék alatt kihalna, ha a gyermeket kellőképen nem gondoznák, s a társadalom szétzüllenék, ha nem a tehetségesebbek jutnának előtérbe.