Nemzeti Nőnevelés 1883. 4. évf., 6-7. füzet (szeptember)

Tisztelt országos képviseleti közgyűlés! Most másodízben van szerencsém e helyen és e helyről üdvözölhetni a tiszt, képviseleti közgyűlést. Most másodízben hozom a tiszt, képviseleti közgyűlésnek Trefort Ágoston ő nagyméltóságának üdvözletét. Köszöntöm a magam és a miniszter úr nevében is a t. közgyűlés minden egyes tagját és mindnyájukat együttvéve, — köszöntöm azzal a reménynyel, hogy a t. közgyűlés a tárgyalásoknak a múlt alkalommal talán nem mindenben irányzólag, de azért elég szerencsével felfogott fonalát Ariadne-fonalkepen fogja kezében tartani és általala akként fogja magát vezéreltetni, hogy az előtte levő nagy munkát tovább fejlesztve, azt lehetőleg útbaigazi-tólag megfejtse. Midőn a múlt alkalommal a t. közgyűlés, habár más személyekben, de ugyanazon elvek alapján itt összejött, — mint akkor is említém, — munkálkodásának még kezdetén volt; nem lehet tehát csodálkozni, hogy akkor azt a tapasztalást szereztük, hogy az akkori közgyűlés hangulatán némi nyomasztó kételyek, némi féltékenység, bizalmatlanság jelei mutatkoztak. — Nem lehet ezen csodálkozni, mert új lévén a dolog, tájékozatlanok voltak, nem tudhatták, mi az, a mire vállalkoztak, a mire kiküldettek, mi az, a mit meg kell oldani. E kételyek nyomasztó hatása alatt támadt apróbb bajok azonban elenyésztek. Úgy tűntek fel azok szemem előtt, mint a Jótékony esőt megelőzött porfelleg. Ezen porfelleg szerencsésen szétoszlott, és ma annak helyén a bizalomnak, a hivatottságnak, az ügy helyesebb felfogásának napja derűit fel, és ennek a napnak földerűitévei mondhatom el a kedves «Isten hozott»-at. A midőn, uraim, ezen kedves «Isten hozott»-at hangoztattam, miután nekem ma ennél egyéb tisztem itten nincs, távozhatnám e helyről, és azt mondhatnám : méltóztassanak munkájukhoz hozzáfogni; de bocsássanak meg, ha e helyen még néhány perczig időzni kívánok. Szívesen időzöm e helyen, különösen azon föltett kérdések tudatával, melyeknek megfejtését maguk elé tűzni méltóztattak, és a melyeket a miniszter úr ő nagyméltósága majdnem szórólszóra helyeselni méltóztatott. És ennek tudatával, ezen ügynek némi ismeretével, bátor leszek néhány szót mondani, mely ha nem is lesz döntő, lehet talán némileg irányozó. Lehet irányozó, mert a miket mondani szándékozom, azokat nemcsak a tudomány, nemcsak az elmélet, hanem mondhatom, — legalább részemről, — a tapasztalás is igazolta. Ez az oka, hogy itt néhány perczig időzni kívánok. Hogy önök és küldőik, az iskolák fentartói, valamint a kormány előtt nem lehet más feladat, mint a népnevelésnek helyes vezetése és lehető megoldása, ezt talán mondanom sem kell.