Nemzeti Nőnevelés 1885. 6. évf., 8. füzet (október)

Amerikában a fenhangon való olvasást úgy tanítják az iskolákban, mint a legnehezebb művészetet, s valóban egész helyesen tudni olvasni valóságos művészet, majdnem a legnehezebb, de egyszersmind a legkellemesebb és a leghasznosabb is. Semmi sem fejleszti annyira az értelmet. A jó olvasónak kitűnő tolmácsnak kell lennie, egészen magáévá kell tennie a szerző gondolatát, hogy azt úgy mondhassa el, mintha leikéből fakadt volna. így lehet csak tökéletesen megérteni a remekművek szépségét is. Azonkívül tanárnak, politikai embernek, ügyvédnek, felolvasónak egyaránt múlha-tatlanúl szükséges, hogy kitűnően tudjon olvasni; míg a családban, a társaságban a fenhangon való olvasás égjük legkellemesebb időtöltés. De sőt a tanúlónak is rendkívül nagy segítségére válik. Ha jól, értelemmel tud olvasni, akkor a leczke azonnal megragadja értelmét, és abba bevésődik, míg az oly tanúló, ki értelem nélkül szokott darálni, tízszer is elolvassa ugyanazt a mondatot, mig végre beveri a fejébe, mint a hogy egy szöget vernek be a falba, többszöri csapás után, lehet mondani majdnem fizikailag. Ezért volna múlhatatlanul szükséges, hogy az iskolákban, úgy a fiú- mint a leány-középiskolákban megtanítsák és gyakoroltassák a növendékeket az olvasás művészetében. Fökép nálunk volna ez még hasznosabb mint más országokban. Mert a magyar, a teljesen kiművelt egyéneket kivéve, általában nem igen bír érzékkel az árnyalatok iránt, csak az gyakorol reá némi hatást a szellemi, erkölcsi világban, a mi erősen kidomborodik. Az olvasás művészete pedig épen az árnyalatokon alapúlván, erre nézve is finomítná érzékét. Mert természetesen itt csakis azon olvasásról szólunk, a mely már művészet. Arról, a mely által a hang tiszta csengővé, neme szerint arany, ezüst, vagy érczhangzásúvá válik. Mert a hangot épen úgy ki lehet művelni az olvasással, mint az énekkel. Mily különbség van a nyers hang és a kiművelt hang között! Midőn egyenesen ülünk, és a középhangokat alkalmazzuk inkább az olvasásnál, órákig olvashatunk fenhangon, minden fáradság nélkül. De ahoz még az is szükséges, hogy a lélegzést jól oszszuk be, a szüneteket használván fel arra. A ki a vesszőt, pontosvesszőt, kettőspontot, pontot jól alkalmazza, mintegy kiemeli az egész mondatot; jobban, tisztábban ejti ki a szókat, értelmesebben fejezi ki az író gondolatát. Ha nem sietünk, nem hadarunk, időnk van meggondolni, minő fontossága van minden szónak a mondatban, és mindeniknek megadjuk az általa követelt hangsúlyt.