Nemzeti Nőnevelés 1898. 19. évf., 5. füzet (május)

Régi levelek között böngészve, egy családi birtokán élő «nagyasszony» «bizodalmas kesergeseire» bukkantam. A levél 1600 végéről kelt és Bécsben lakó leányának soraira felel, ki úgy látszik, serdülő leányai nevelése miatt tanácskérőleg fordult hozzá. A jó nagyasszony nem érti, hogy minek kellene a leányokat házon-kívül «finomítani», mikor azoknak «otthon vagyon az helyük». «Lelkem leányom, hatan voltatok, mindeneket felneveltelek és férjhez adtalak tisztességben és soha még szégyent veletek nem vallottam. Orczapirulás nélkül meghallgathatod, hogy férjedurad oldalán még a császár személye előtt is megjelentél sok fényes dáma között és csak jó hiredet vettem mindenkoron. Hát ugyan mért tudnám én azt jobbnak, hogy lelkem unokáimat valami idegen «frajlá»-ra tudjam bizva, mikor az én kipróbált, bizodalmas vénasszonyom csak úgy megcselekedi. Ebben én soha bele nem nyugszom. Ha a Te anyai sziveden erőt vész, hát csak küld be őket hozzám, majd felnevelem, ha Isten élni enged, mint édes anyjukat az Isten dicsőségére.»— Kedves Nagyasszony! dicsőült alakod ott áll a magyar családi tűzhely apsisánál, a hagyomány lángpallosával, mint a faji jelleget szent örökségképen őrző Cherub. Tiltakozol, védekezel. De az újítás szelleme erősebb, mint Te, mert fiatalabb. Egy ütés varázsveszszejével elég, hogy porrá zúzza százados érczpallosodat. Nőnevelésünk mindenkor lépést tartott a nyugoti müveit államok leánynevelésével. Ugyanazon phásisokon ment át, mint a franczia, angol és német. De mindig megtartotta nemzeti jellegét. Még a középkor kolostori nevelésében is feltaláljuk a magyar zsolozsmás énekeket; az apáczák gyönyörű hímzésén a magyaros motívumokat. A mint a reformatio szele végig söpörte Európát és megzörgette hazánk ólomkarikás várablakait, siettek az anyák leányaikat a kolostor egyoldalii nevelése alól felszabadítani és otthon nevelni. Még a legbuzgóbb katolikus családok is követik e tekintetben a protestáns családok példáját. így a nagyműveltségű Wesselényi Annát — a későbbi özvegy Csáky Istvánnét — édes anyja, Sárkándi Anna — noha nagy katolikus — otthon neveli. És pedig az akkori időkhöz mérten — a XVI. század végén — példás nevelésben részesíti. Nemcsak hogy írni, olvasni jól tudott, de korán özvegységre jutva, bámulatos jogi érzékkel és törvénytudással vezette pöreit és járta ki ügyes-bajos dolgait. Még németül is megtanult. A mellett mint gazdasszony nagy hire volt. Belső, külső gazdaságát mintaszerűen kormányozta. Gyermekei nevelését pedig nagy ambitióval és ritka tapintattal vezette. A XVI. és XVII. századból számtalan irott emlékeink vannak a családi levéltárakban, melyek arról tanúskodnak, hogy a leánygyermekek nevelése egészen az anya gondja volt. Sőt illembe vágó dolognak tartották, ha a leány nem otthon nevelődött.