Nemzeti Nőnevelés 1904. 25. évf., 7-8. füzet (szeptember-október)

A nyári szünet csendjét riasztó hír verte fel. Beszélték, hogy a vall. és közoktatási miniszter rendeletet adott ki, mellyel a nők egyetemre bocsátásának feltételeit rendkívül megszigorította. A napilapok is hozzá szólottak e kérdéshez s a legtöbb sajnálkozással emelte ki a jogtalan sérelmet, melyet a rendelet következtében a tudományos pályákra törekvő nőknek szenvedniök kell s Berzeviczy Albert vall. és közokt. minisztert úgy tüntették fel, mint a nők tudományos képzésének ellenesét. Az egyetemre felvételért jelentkező fiatal leányok tényleg akadályokba ütköztek. Az elégséges érettségi bizonyítvánnyal jelentkezőket elutasították s a többinek felvételét is miniszteri rendelettől tették függővé. A tanulásra törekvő ifjú leányok seregében (kik nem is tudták, hogy eddig is miniszteri engedélytől függött a felvétel, ez az akadály érthető rémületet keltett. Tanácskoztak, gyűléseztek s közösen folyamodtak a miniszterhez, a rendelet hatályon kívül helyezése, illetve rendes egyetemi hall-gatókul leendő felvételük tárgyában. Itt, a miniszteri audiencián tünt ki, hogy nyílt ajtót döngettek, mert Berzeviczy Albert ügyüket teljes jóakarattal karolja fel s kibocsátott rendeletével csak rendezte, de szigorúbbá — a szó betűszerinti értelmében — nem tette a nők egyetemre való beiratkozásának feltételeit. A kérelmezők ügyét is kedvezően intézte el, amennyiben az egyetemre való felvételüket megengedte. A dolog úgy áll, hogy a nők egyetemre való beiratkozása eddig is feltételhez volt kötve, s ez a feltétel eddig is a jó előmenetelben a tudományos pályára való hivatottságban volt megjelölve. A felvételt kérő nőknek folyamodványait az egyetem tanácsa «az illetékes karok véleményes jelentésével együtt minden egyes esetben végeldöntés végett hozzám terjessze fel» írja 1895-ben 65,719 szám alatt az egyetem tanácsához intézett rendeletében * Wlassics Gyula, ki a nőknek egyetemen való tanulhatásra az engedélyt király 0 Felségénél kieszközölte. Már ő is csak a «kiváló tehetségű és tudományos pályára hajlammal bíró nőknek« kivánta a lehetőséget megadni a továbbtanulásra, s «az egyetemi karoknak és a kormánynak a végrehajtásban a legnagyobb mérsékletet és óvatosságot» ajánlja, hogy «a jogosulatlan ambíciók visszaszoríttassanak.» Ezzel a törekvéssel szemben tény, hogy a nők érthető felbuzdulással kapva az alkalmon, jelentékeny számmal tódultak az egyetemre; s mivel kezdetben az egyetem tanácsa felvételük elé úgyszólván semmi akadályt sem gördített, kérvényüket csaknem minden esetben felvételre ajánlva terjesztette fel a miniszterhez: néhány év múlva az egyetemen tanuló nők száma százakra emelkedett. Tény az is, hogy a nők számarányának az egyetemi hallgatók közt való ilyen jelentékeny megnövekedése aggodalmat keltett az egyetemi tanárokban. Valljuk meg, hogy némelyek kezdettől fogva rosszszemmel nézték a nőhallgatókat, kik, ha a tanulás eredménye és maguktartása tekintetében átlag kifogástalanok voltak is, bizonyos értelemben zavarólag hatottak a tanulásra, mert egy részük kellő komolyságot és kellő érettséget nem tanúsított.** Természetes, hogy a fiúk között is van sok, kik kellő készültséget, elég komolyságot és elég törekvést nem igazolnak — szívesen bizonyára ezeket sem látják az egyetemen ; de — a min. rendelet értelmében — a leányok közül csak az «arra hivatottak» számára áll nyitva az egyetem, s lehetséges tehát — és úgy vélték a tanárok szükséges is — a leányoknak az egyetemre tódulását megnehezíteni.