Nemzeti Nőnevelés 1901. 22. évf., 2-3. füzet (február-március)

Örökös harcz az emberiség élete. Néha a legellentétesebb erők csapnak össze, úgy hogy az általános kavarodásban minden ingadozni látszik. Ilyenkor az, ki mélyebb tekintettel vizsgálja a jelenségeket, ép úgy láthatja az emberiség életében megnyilatkozó titkos hatalomnak életét, mint a hogyan mindnyájan érezzük az akaratnak misztikus hatalmát, mely szüntelenül küzdésre ragadja lelkünket. A nagy közönség nem sejti az események mögött azt a mérhetetlen akaratot, mely kegyetlenül rombolja el mindazt, a mi útjába kerül. A közönség a felszínre vergődő alakokat veszi észre s ezekben látja az eseményeknek végső okát. így nevez a világtörténet nagyoknak gyakran jelentéktelen vagy középszerű egyéneket, mintha az érczolvasztásnál az egész érdem azt illetné meg, ki az olvasztókemencze csapját kinyitotta. Vájjon nevezhetjük-e nagynak azt a római államférfiút, ki nagy szónoki tehetségével s fogékony leikével az arisztokráczia és demokráczia harczaiban vezetni akarta nemzetét, azonban a pártok között folyton ingadozva, a viszonyoknak törékeny játékszerévé lett? Vájjon igazi nagy ember-e az a hatalmas franczia hadvezér, ki a demokratikus eszmékért fogott fegyvert, majd meg császári korona és császári hitves után sóvárgott, ki ártatlan vérből, özvegyeknek siralmából s rajongó katonáinak kínjaiból akarta önnön dicsőségének piramisát megépíteni ? Avagy nem joggal veti-e meg első irodalmi dicsőséget századunknak nagy vezeklője, Tolsztoj, ha igaz, hogy első regényeit csak hiúságból és haszonvágyból írta s ha igaz, hogy e regények az írónak léhaságai s egy-két szenvedélyes asszony bűne nélkül nem j ö-hettek volna létre? Csak a ki a jelenségeknek mélyére látott, ki nagy czélokért küzdött és eszméinek áldozta életét, csak az az igazi nagy ember. Mélylátás, magasztos czélok, igaz küzdés nélkül valaki megdöbbenthet bennünket szellemi vagy anyagi erejével, de tisztelni csak azt az egyént tudjuk, ki nagy világnézetével kormányozta embertársait. Ha azonban a tisztelet ily szoros kapcsolatban van a hősnek világnézetével, tehetnénk-e méltóbbat ez iinnpeies órában, minthogy magunk elé idézzük annak a léleknek világnézetét, kinek tiszteletére ma összegyűltünk? Br. Eötvös József világnézete a szabadságharcz előtt legteljesebben költői alkotásaiban nyilatkozik meg a «Karthausi», «Palu jegyzője» s «Magyarország 1514-ben» czímű regényeiben. E három költői műben semmi sem korlátozza az érző és gondolkodó lelket, szabadon érvényesülnek a nagy gondolatok mellett a homályos sejtelmek, szabadon törnek elő a nagy fájdalmak s magasztos törekvések mellett a legtitkosabb hangulatok.