Nemzeti Nőnevelés 1906. 27. évf., 4. füzet (április)

De mi nem akarunk megállani a mezei munkás fogalmánál. A mi gyermektömegünkből ki fogjuk választani az értelmesebbet. s ezekből saját földmíves iskoláinkban juhászokká, tehenészekké, tejtermelőkké, lovászokká, mezei béres gazdákká, vincellérekké, erdőőrökké fogjuk kiképezni. Nevelni fogunk vezető munkásokat, akiket a földbirtokosok gazdaságaikba örömmel befogadnak. Nevelni fogunk iparosokat is, katonaaltiszteket is és azokat, akikben megnyilatkozik az isteni szikra, ezt a szikrát nem fogjuk eltaposni, hanem rajta leszünk, hogy áttörje hüvelyét és fénye dicsőségére legyen nemzetének. Azt a szegény gyermeket, ki másoknak útjában volt, ezelőtt kiadták falura az angyalcsinálóhoz, akivel életre-halálra megalkudtak. Sok oly alkut kötöttek, hogy az angyalcsinálót egy összeggel kielégítették. Ha élve maradt a gyermek, az angyalcsináló kára volt, ennek tehát az volt az érdeke, hogy neki kára vállalkozásából ne legyen. Amint kihelyezték a gyermeket, élete fogytáig oda volt kötözve a kosztadóhoz. Mindannyiok szerencséjére az a nagy kaszás sietett elvágni azt a köteléket. Ez a kaszás pontosabb volt, mint az, aki a kosztpénzt küldeni megígérte. Az állami gyermekvédelem rendszerében a gyermeket acél-fonál köti a menhelyhez. Ezen a ionólon befut minden esemény, mely a gyermek sorsához vonatkozással van. Nemzeti Nőnevelés. XXVJI. 11 NEMZETI NŐNEVELÉS.