Nemzeti Nőnevelés 1880. 1. évf., 12. füzet (december)

Midőn folyóiratunk első évi pályafutására visszatekintünk, nem meríthetünk belőle osztatlan örömet. Oda tűztük a „Nemzeti Nőnevelés" homlokára a sokat jelentő igét: Leányiskoláinknak a nemzeti művelődés nagy jelentőségű tényezőivé kell lenniök» — s azon hitben indítottuk útnak az első füzetet, hogy mindazok, a kik a nőnevelés ügyével foglalkoznak s azt nemzeti szellemben óhajtják fejleszteni, hathatós támogatásban részesítenek bennünket. Bízvást számítottunk rá, hogy leányiskoláink, nönevelő intézeteink tanítói, tanítónői, a műveltebb s módosabb családanyákkal egyetemben oly tömegesen fognak zászlónk alá seregleni, hogy részvétük által jelszavunk megszűnik pusztán szó lenni s rövid időn az életbe oltott valósággá válhatik. Nem mondjuk, hogy teljesen csalódtunk; mert hiszen előfizetőink között épen a legkiválóbb elemeit találjuk meg ama közönségnek, a melyre számítottunk. De leverőleg hatott ránk az a tapasztalatunk, hogy a jobbak eme buzgó köre még mindig oly szűk s hogy e kör serkentő hatása az egy czél felé törekvőkre csekélyebb, mint a minőnek lennie kellene. Távol van tőlünk a panasz, még távolabb a szemrehányás, vagy vádaskodás; de tény az, hogy az első év lefolyása alatt nem gyűlt össze annyi előfizetőnk, a mennyi folyóiratunk fentartását anyagi áldozatok hozása nélkül lehetővé tenné. Meghoztuk az áldozatot zúgolódás nélkül, mert nem a haszon reménye s az önérdek kielégítése vezérel, ösztökél bennünket; — s nem riadunk vissza az áldozatoktól ezen-túlra sem, mert oly eszmének és ügynek vagyunk úttörő munkásai, a melynek diadalra jutása elmaradhatatlan s nem is késhetik sokáig. Az általános népnevelés ügye is csak néhány évtized óta foglalkoztatja szorgosabban közvéleményünket, s íme a modern eszmék áramlatának hatása alatt ma már a nemzeti lét egyik sarkalatos tényezőjéül ismeri el azt mindenki. Az általános népnevelés tág körö-zetében, megvan a nőnevelésnek is a maga szűkebb köre, a melyen belül külön czélokat is tűz maga elé, külön kérdések megoldásán munkálkodik s önállóan törekszik hivatásának betöltésére. Sokat foglalkoztatja az elméket a nők helyzetének kérdése a társadalmi, gazdasági és politikai életben ; de kevés figyelmet szentelünk magának a nőnevelésnek. — Pedig emezen kellene kezdenünk, ha ama kérdéseket helyes, józan megoldásra óhajtjuk juttatni. Ne bolygassuk a jövő problémáit, vagy ha teszszük is, legalább elsőséget ne adjunk nekik mindaddig, míg a jelen sürgős, égető követelményeit ki nem elégítettük.