Nemzeti Nőnevelés 1907. 28. évf., 2-3. füzet (február-március)

Nem tartalmaznak magas eszméket ezek a sorok, melyek nem is voltak felolvasásra szánva. Az elmúlt esztendő politiai válságainak tetőpontján, mikor a közélet pusztasága majd megfagyasztotta az érző honfilelkeket, akkor fejtettem ki vázlatosan ezeket a gondolatokat tanítványaim előtt, hogy azokra a hazafias kötelességekre figyelmeztessem őket, melyek a magyar családi élettől várják megvalósulásukat. Az utóbbi idők mozgalmai újra felszínre vetették a nemzeti műveltség kérdését. Mindenki belátta, hogy a magyar társadalom csak úgy teljesítheti hivatását, ha nemzeti műveltségében rejlő erejét fokozni és érvényesíteni képes azokkal az áramlatokkal szemben, melyek magyarságunkat veszélyeztetik. A közélet viharainak csillapodása, mely nem végleges diadalt, csak fegyverszünetet jelent, alkalmasnak és kívánatosnak látszik arra, hogy társadalmunknak nemzeti szervezését végrehajtsuk. Nem szándékom e helyen azokról az elsőrendű szociális és gazdasági feladatokról szólani, melyeknek megvalósulása életkérdésünkké vált; csak mint nemzeti művelődésünk múltjával, irodalommal foglalkozó megfigyelő szeretnék néhány észrevételt tenni nemzeti műveltségünk érdekében. Az alapvető munkát e téren zajtalanul, nemes hivatásának megfelelően végzi minden fokozatában a magyar iskola, melynek pártolása, munkásainak nagyobb mértékben való elismerése, megbecsülése a társadalom elsőrendű hazafias kötelessége.