Nemzeti Nőnevelés 1900. 21. évf., 5. füzet (május)

Egy orosz közmondás azt tartja: dia meg akarod tudni, ki vágj7, boszantsd szomszédodat, az neked megmondja.!) Ily merész eljárást senkinek sem mernék ajánlani. Jó az Oroszországban, a hol egynémely dolgokban még elég patriarchális a felfogás, miná-lunk már nem felelne meg. Mert vagy azt mondanék : «A szomszéd ma egy kissé mintha ideges lett volna, vagy tekintettel a társadalmi állásunkra, kénytelenek volnánk szegény szomszédunkat becsületsértésért beperelni. Mivelhogy az elintézetlen ügyek némelykor még évek múltán is feltámasztatnak. Különben is hál’ Istennek, nem szorultunk mi a szomszédra, mi magyar nők. Megvannak napi lapjaink, irodalmunk, s ha szomjuhozzuk az igazságot, csak elő kell venni vagy a könyvet, vagy a lapot, sehol sem feledkeztek meg rólunk, ha több nem, egy morzsácska jut nekünk is arra a bizonyos kérdésre, hogy: tulajdonképen kik is vagyunk mi? Hogy a modern irodalom vádjaiból mennyi igaz és mennyi «suggerálódott» a íranczia irodalom túlságosan lelkiismeretes tanulmányozása által, nem kutatom. Hogy azonban a közvélemény vádja rendesen nagyon is fájó helyen érint minket, azt merem állítani. Mivel vádolnak minket? Sok mindennel, de egyelőre egyet kívánok tárgyalni, a legfontosabbat, t. i. azt, hogy a magyar nő nem érdeklődik a nemzetgazdaság iránt. Még pedig azon egyszerű oknál fogva nem teszi, mert fogalma sincs róla, liogy olyan is van. vagy ha emlegetni hallja, oly nagy tudományként emlegetik, hogy megszeppen tőle, s ha egy arra vonatkozó kérdést koczkáztat, az illetőtől egy szánalmas mosolyt nyer válaszul, a mit megtoldanak egy vigasztaló megjegyzéssel: «Fiam, azt nem asszonyi észnek kezdték#, vagy: «nagyságos stb. asszonyom! Kár volna l)ájos homlokát az ilyen unalomfészkeken összeránczolni stb. stb. stb», a kit variácziók érdekelnek, nézze meg a Pesti Művelt Társalgót, a hol erről bizton van egy külön fejezet.