Nemzeti Nőnevelés 1894. 15. évf., 5. füzet (május)

A régi világ egyik sokat ünnepelt intézményéről akarok szó-lani: a nyilvános évzáró vizsgálatokról, melyek még abból a korból maradtak meg tisztes szokásképpen napjainkig, midőn az iskolának, csaknem mint a katonaságnak a regrutát, úgy kellett — lógnia. Azon, nálunk csak a közel múltban letűnt évtizedeket értem e kor alatt, mikor az iskoláinknak a mostani teendőn: a gyermekek nevelésén és tanításán kivül még egy másik, az előbbieknél nem kevésbbé fontos teendőjök is volt, az: hogy minél több növendéket szerezzenek. Ez a tanulószerzés nem lehetett a legkönnyebb feladat abban az időben, mikor a gyermekek iskolába-járatása kizárólag a szülők belátása és jóakaratától függött; mikor a rendi világ születési s egyéb jogai álltak az előtérben s a műveltségnek és tudásnak csak másodrendű szerep juthatott. Ezen az iskolára ugyancsak nehéznek mondható állapotok mellett bizony nem igen lehetett az eszközökben válogatni. A jót s a kevésbbé rosszat egyaránt fel kellett használni. Az iskolának lét-alapot kellett nyernie : minél nagyobb növendék-számot, kikből ez intézetek szószólói, jövendő pártolói voltak kikerülendők. A tanulószerzés emez érdeke teszi érthetővé, miért kellett a legcsekélyebb alkalmat is felhasználni, hogy a közönség előtt, melynek jóindulatától az iskola függött, ez minél előnyösebben bemutathassa, megismertesse és megkedveltesse — önmagát; hogy az iskolázás előnyeit s azon eredményeket, melyek a tanulásból úgy a tanuló-egyénre önmagára, mint pedig általa a közre háramlanak, minél kedvezőbb szinben s lehetőleg minél nagyobb részvétel mellett, nyilvánosan feltüntesse. Mert hisz minél szűkebben nyújtotta az élet az iskolázás kézzelfogható előnyeinek számát, annál többször kellett ezeknek legalább látszatát felkelteni. S lehetett volna-e kedvezőbb alkalmat találni e czélra a nyilvános vizsgálatoknál, s éppen abban az időben, mikor az iskolának egész tanítási rendszere kizárólag csak az emlékezet gyakorlására és megtöltésére volt alapítva ? Nem volt-e természetes, hogy a mikor a tanuló az egész éven át nem tett egyebet, minthogy könyvnélkül bevágta az egyes osztálypenzumokat, hogy azután az év végén rendezett ünnepségen, a vizsga alkalmán, elreczitálja mindazt, a mit évközben beemlézett vala?